A hőhíd megszüntetése

Életünk nagyobb részét – akár 70-80%-át is – zárt helyiségben töltjük. Egyáltalán nem mindegy, milyen körülmények között!

Manapság egyre többen teszik le voksukat az egészséges életvitel mellett. Odafigyelnek táplálkozásukra, rendszeresen sportolnak, valamint szabadidős programjaikat is az egészség jegyében tervezik meg. Nagyon jól teszik! Legtöbben azonban nincsenek tisztában azzal, mennyire fontos, hogy a lakás, amiben élünk, szintén egészséges legyen ránk nézve. Életünk legnagyobb részét zárt helyiségben töltjük. A lakás úgynevezett mikroklímája folyamatosan hatással van légzőszerveinkre, vérkeringésünkre, immunrendszerünkre, valamint nagymértékben befolyásolja alvásunk minőségét is. (A nem kielégítő alvás hosszú távon az idegrendszer romlásához vezethet!)

Egy nem megfelelő mikroklímájú lakás sok veszélyt rejthet magában. Ilyen például a túlzott nedvesség, a penész – ami telepumpálja lakásunk levegőjét spórával –, a száraz levegő, a huzat, a por, a radon, sőt a beszűrődő zajok is. Mind befolyásolja közérzetünket, legtöbbször egészségünket is. A cikksorozat első cikkében a hőhidak témáját járjuk körül és arra is választ adunk, milyen kihatással lehet a lakásban élők egészségére.

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy minden építőanyagnak van hőátbocsátása, azaz ereszt át magán hőenergiát. Még egyszerűbben: Ha bent fűtünk, kint pedig -5 ºC van, akkor a falon és a nyílászárókon keresztül a belső hő szép lassan áramlik kifelé. Ezért kell ugyebár folyamatosan fűteni, pótolni kell az elveszett hőt! Ezt a hőátbocsátást „k” értékként szokták említeni. Minél kisebb a „k” érték, annál jobb a fal hőszigetelő képessége. Míg egy ablaküveg leggyakrabban 1.1 „k” értékkel rendelkezik, addig egy újépítésű ház falát 0.4 értékben határozzák meg, ennél magasabb nem lehet. Azonban a 0.4 is több, mint a semmi, tehát a falon keresztül – még ha szigetelve is van – áthalad a hőenergia.

A teljes érthetőség kedvéért itt van ez az ábra:

A képen egy hőszigeteletlen fal látható. Az egyenes részen 1.-es számmal jelölve a belső fal hőfelvevő felülete látható, 2.-essel a külső fal hőleadó felülete. Mindkét felület egyenlő nagyságú, a hőenergia áthaladása zavartalan, odabent meg fáznak. Hogy a hő ne távozzon ilyen ütemben, az építésnél hőszigetelő anyagot használnak, de régi szigeteletlen épületek utólagos hőszigetelését is gyakran végzik. Az ilyen szigetelések hibája az úgynevezett hőhíd. A hőhíd az a felület, amelyen keresztül gyorsabban távozik a hőenergia, mint afal egyéb területein. Hogyan alakulhat ki? Legtöbbször nem megfelelő beépítés az oka. Például táblás szigetelőanyagnál gyakran fordul elő, hogy a két tábla közt rés marad. Ez a fajta hőhíd nincs túl jó hatással pénztárcánkra, ugyanis egy – az építőiparban – gyakori mondás szerint: „A hőszigetelés annyira jó, amennyire a leggyengébb pontján.” Az ilyen hőhidak a kellemetlen hőérzeten kívül nem igazán ártalmasak egészségünkre. Azonban ha visszatérünk az előző ábrára, látunk ott egy sarkot is.

Az ábrán 3.-as számmal jelölve a belső sarok hőfelvevő felülete látható, 4.-essel pedig a külső sarok hőleadó felülete. Míg az egyenes részen a két felület nagysága megegyezett, itt szembetűnő a különbség. Ezt geometriai hőhídnak nevezzük, az épület formájából ered, elkerülhetetlen. Mivel a belső hőfelvevő jóval kisebb a külső hőleadó felületnél, így értelemszerűen ezen a részen nagyobb sebességgel halad keresztül a hőenergia, ami azt eredményezi, hogy a sarokban jóval kisebb a hőmérséklet, mint a belső tér levegőjének hőmérséklete. Mi történik ilyenkor? Hát persze hogy lecsapódik a pára és idővel penészgombák jelennek meg. (Nem véletlen, hogy általában a sarkokban találkozunk vele.)

Van egy másik veszélyforrásunk is! Ehhez egy kicsit beleássuk magunkat az orvostudományba is. Fontos tudni, hogy ha a levegő hőmérséklete 20-23 ºC körül van – ami a legkedvezőbb az ember számára –, akkor a szervezetünk nem érzi szükségét a hőszabályozásnak, így „kikapcsolja” ezt a funkciót. Egy szigeteletlen falnál, vagy hőhídnál a belső fal felülete jóval hűvösebb, mint a szoba levegőjének hőmérséklete. Ezért a fal mentén elkezd áramolni a hideg levegő lefelé, egészen a padlóig! Furcsa, de ha kintről nem is jön be levegő, a bőrünk ezzel a légmozgással találkozva huzatot érzékel. Ez csak a közérzetünket rontja, de sokkal veszélyesebb, hogy míg testünk legnagyobb felülete szobahőmérsékletet érzékel – így nem szabályoz –, addig a lábunkkal találkozó alacsonyabb hőmérséklet miatt máris kész a felfázás!

Hőszigetelés hiánya + hőhidak = Nagyobb fűtésszámla + penész + felfázás. Szép kis képlet! Rögtön vegyük is el belőle a „hőszigetelés hiányát”. A fent említett geometriai hőhidat teljes mértékben meg tudjuk szüntetni megfelelő hőszigeteléssel. Akár táblás, akár cellulóz, vagy egyéb hőszigetelést használunk, mindig figyeljünk arra, hogy a beépítést szakember végezze, valamint a lehetőségekhez mérten felügyeljük a munkálatot. Ha valami nem tetszik, rögtön tegyük szóvá; nem kell, hogy szeressen minket az a kivitelező, csak végezze el maradéktalanul a munkát. Hőhidak – azaz olyan felületek, amelyeken keresztül gyorsabban távozik a hőenergia – mindig lesznek, de a számukat a lehető legkisebbre kell csökkenteni, valamint az itt áthaladó energia mértékét is.

Amennyiben nincs meggyőződve házának hőszigetelő-képességét illetően, vagy a fenti hibák valamelyikét már észlelte otthonában, van lehetősége arra, hogy megnézesse házát egy speciális hőkamerával, ami nem csak a hőszigetelés hatékonyságát, de a hőhidak helyét is feltárja. Szinte biztos, hogy lakhelyéhez közel talál olyan céget, aki ilyesfajta mérést vállal.

Amennyiben kérdése van, tegye fel bátran a fórumon, vagy a „kérdezze a szakértőt” menüben.