Kategória: Nagyvilág
Utolsó módosítás: 2012-08-04
Hozzászólások: 0db

A munkásember és a Mozaikház

Újabb példát láthatunk most arra, hogy nem csak a dúsgazdagok kiváltsága igazán különleges és egyedi otthont teremteni. A francia faluban álló házikó sokakat elborzaszt, mások azonnal szívükbe zárják, de tény, hogy hidegen még nem hagyott senkit.

A tartalom a hirdetés alatt folytatódik

Artra 2015.10.12.

Minden 1952-ben kezdõdött. Robert Vasseur fáradtan tért haza a munkából, odakint már szürkülni kezdett. A cipõt levéve azonnal a konyhába sietett, ahol reményei szerint frissen készített vacsora várta, ám a konyhában csak egy rakás lehullott vakolattal találkozott. „Várható volt” - dünnyögte magában, majd bosszúsan megmarkolta az egyik szék támláját és hangos dörrenéssel csapta a padlóhoz. Leült rá, épp szemben a fallal, ahonnan hiányzott a vakolat.

Másnap reggel, amikor a Nap felkelt, Vasseur már lázasan kutakodott a fészerben. Nem túl drága, de mégis szép, és lehetõleg hatékony megoldást keresett, hogy eltüntesse a konyhában éktelenkedõ foltot a falról. Ekkor akadt a kezébe néhány régi cserépdarab. Az ötlet megszületett.

Amikor elkészült a konyha falával, Robert hátralépett egyet, megtörölte a homlokát, és büszkén nézett végig mûvén. Végigsimított kezével a helyenként tükörsima, máshol érdes felületen, és megpróbálta elképzelni, vajon hogy nézne ki, ha egy egész szobát törött tányérokkal és cserépdarabokkal díszítene. Nehéz volt még elgondolni is. „Bizonyára nevetséges lenne. De talán mégsem. Ez sem néz ki rosszul. Na jó, de ez egy konyha, egy szoba már más lenne. Vagy lehet, hogy mégis jól mutatna?”

Hogy pontosan milyen gondolatok keringtek Robert Vasseur Úr fejében, azt lehetetlen megmondani. Annyi azonban biztos, hogy attól a naptól kezdve a mozaik szerelmesévé vált. Nem csak a lakást, de az egész házat is körbeburkolta apró darabkákkal, de még a kerti bútorokra, sõt a kutyaházra is jutott belõle bõven. Az elsõ idõkben még összesúgtak a háta mögött a falu lakói, de ahogy csinosodott a ház, mindenki kénytelen volt elismerni, hogy akár tetszik a mû, akár nem, ez bizony mindenképpen egyedi.

Vasseur attól kezdve mindig talált burkolni valót a ház körül, 2008-ban bekövetkezett haláláig abba sem hagyta a munkát. Ekkora azonban már körbejárta a világot a különleges épület híre, és egymásnak adták a kilincset a riporterek, építészek, és természetesen az egyszerû kíváncsiskodók. Emiatt Claude, Vasseur Úr fia úgy döntött, hogy megõrzi a házat, és múzeumként fogja tovább üzemeltetni, hogy minél több ember láthassa édesapja életmûvét, a Mozaikházat.

Claude idõközben maga is a mozaik szerelmese lett, sokat dolgozik még ma is a házon, hogy megõrizze annak eredeti szépségét. Aki kíváncsi rá, hogy néz ki most a Mozaikház, bármikor megtekintheti.

Képek forrása: http://waxmoth.com/france_2007/Plates/plates.html


Hozzászólások

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
Ha még nem regisztráltál, akkor itt megteheted.
Vagy használd a facebook profilodat.

Még több cikk kategóriából