Kategória: Nagyvilág
Utolsó módosítás: 2013-07-03
Hozzászólások: 0db

A szürke valóság

A minimalizmusnak számos válfaja jelent meg az utóbbi idõkben, ami lehetõvé tette, hogy nagy tömegekhez juthasson el ennek a stílusirányzatnak az üzenete. Ebbõl adódóan sok olyan ember elkötelezett minimalistának vallja magát, aki még nem is találkozott a stílus igazi, keményvonalas képviselõivel. Nos, ez a teaház nem más, mint maga a szürke valóság.

A tartalom a hirdetés alatt folytatódik

Artra 2015.10.12.

Természetesen még csak sugallni sem szándékozom azt, hogy a minimalizmus rossz lenne, de szinte biztos vagyok abban, hogy néhányan át fogják formálni magukban a minimalizmusról alkotott képüket az alábbi fotókat nézve.

A teaház tervezésekor a rendelkezésre álló tér legoptimálisabb, és leglogikusabb kihasználása volt a cél, ami egyébként a minimalizmus sajátja. Ennél azonban tovább mentek, úgy gondolták ugyanis, hogy a színek abszolút feleslegesek, így majdnem minden szürke lett, amit csak a fa bútorok barnás színe tör meg itt-ott, valamint a könyvek sokszínûsége ad egy kis „felüdülést” a szemnek. Nem tudhatjuk, de talán éppen az volt a cél, hogy a könyvek odavonzzák a szemet, ezáltal meghozva a kedvet az olvasáshoz.

A vakolattal sem vacakoltak túlzottan sokat, belül ugyanis szinte az összes fal csupasz beton. Ennél a pontnál az ember már kissé furcsán húzza fel a szemöldökét, de amikor észrevesszük, hogy a dekorációként szolgáló képek is majdnem ugyanolyan szürkék és betonmintázatúak, mint a fal, akkor bizony a magukat lelkes minimalistának vallók nagy része is sírva kucorodik a sarokba.

A ház terasza azonban vigaszt nyújt a betontenger látványa után, ott ugyanis egy igazi élõ fát találunk, amit inkább körbeépítettek, mint hogy kivágták volna. Nos, megbocsátunk az építésznek a sok betonért?

.


Hozzászólások

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
Ha még nem regisztráltál, akkor itt megteheted.
Vagy használd a facebook profilodat.

Még több cikk kategóriából