Az építőipar a csalások melegágya

Kevés olyan iparág van kis hazánkban, ahol olyan mértékeket ölt a csalás, mint az építőiparban. Az elmúlt néhány év során szinte állandóvá váltak a kisebb-nagyobb kijátszások az építőipar szereplői részéről. Nem csak bővült a trükkök tárháza ezen időszak alatt, de sokak számára elfogadhatóvá, a mindennapi munka részévé is váltak.

Talán az egyik legelterjedtebb csalás a feketemunkások alkalmazása. Az építőiparban alkalmaznak legnagyobb számban be nem jelentett, munkájukat illegálisan végző dolgozókat. Sok vállalkozó számára ez bevett gyakorlat, nem egy helyen valóságos menekülő útvonalak vannak megtervezve ellenőrzés esetére, ahol a feketén alkalmazott munkások próbálnak eltűnni a kíváncsi szemek – és a kamera – elől, míg máshol előre begyakorolt mesékkel próbálják megtéveszteni a hatóság embereit. A vállalkozók többsége kényszerítve érzi magát a feketemunkások alkalmazására, azzal érvelve, hogy az adózás, valamint a bejelentett munkások után fizetendő járulékok olyan terhet rónának a vállalkozásra, amely egyet jelentene a cég kapuinak bezárásával.

Egyre nagyobb teret hódít magának az építőipar berkein belül a cégek szándékos csődbe vitele, illetve felszámoltatása, valamint az eleve „halálra ítélt” cégek alapítása, amelyek csak egy nagyobb projekt kedvéért jönnek létre, majd a munka elvégeztével nyom nélkül el is tűnnek. A sok alvállalkozót dolgoztató cégek egy része – hogy szabaduljon a tartozásaitól –egész egyszerűen felszámoltatja magát, majd új néven egy újabb céget alapít, és úgy folytatja tevékenységét, mintha mi sem történt volna. Teheti, a magyar jogszabályok erre lehetőséget adnak.

Az építőipari vállalkozások kénytelenek belemenni az árversenybe, egymás alá ígérve próbálnak ügyfeleket szerezni. Ez a sok éve működő tendencia az oka annak, hogy a vásárlók hozzászoktak; alkudni mindig lehet, és kell is! Olyan hibás vásárlói nézet alakult ki, amely pusztán az ár alapján dönt a kivitelező személyéről, és ez a gyakorlat most még inkább belekényszeríti az építőipari vállalkozásokat az öngyilkos árversenybe. Ezt a „lehetőséget” felismerve születnek bizonyos fantomcégek, amelyek egyetlen célja a könnyű és gyors pénzszerzési lehetőség. Ezek a cégek általában egyetlen irodával rendelkező, saját építőipari munkásokat nem foglalkoztató cégek, akik alvállalkozók bevonásával hajtják végre a kivitelezést. Olyan alacsony árat ígérnek, amelyből az alvállalkozóikat ugyan nem tudják kifizetni, de a megrendelőt könnyűszerrel meggyőzik. A kivitelezés befejeztével a cég megszűnik, az alvállalkozókra pedig nem csak hosszú, de igen kétséges kimenetelű pereskedés vár, amelynek során sokan saját cégüket is elveszítik.

Nem ritka az sem, hogy egy építőipari cég nem az alvállalkozók zsebére épít, hanem az ügyfeleket rövidíti meg. A sokszor jelentős, több milliós előlegek felvétele után nem sokkal a cég megszűnik, az építkezni vágyók sok éven át gyűjtögetett pénze pedig köddé válik. Az ügyfelek részére sincs megfelelő jogorvoslat; azaz marad a sok éven át tartó bizonytalan pereskedés, amelyet nem mindenki tud anyagilag bevállalni.

A Magyar Építőanyagipari Szövetség felmérése szerint a jelenség egyik oka lehet, hogy jóval több építőipari cég van ma Magyarországon, mint amennyire szükség lenne. A folyamatosan csökkenő építkezési kedv miatt sok vállalkozás kivárni kényszerül, megpróbálja átvészelni az átmeneti visszaesést, de természetesen ennek ellenére muszáj munkát vállalnia, hogy életben maradjon.