Az új épületenergetikai szabályozásról

Az ember az épületeket azért „találta fel", mert komfortigénye megkövetelte, hogy az év nagy részében a természetes állapotoktól eltérő körülményeket teremtsen magának. Ez a legtöbb esetben azt jelenti, hogy energiát kell használunk ahhoz, hogy az épületekben megfelelő hőmérsékletű levegő és melegvíz legyen. Minél körültekintőbben tervezik meg az épületet, annál jobban hasznosul a befektetett energia.

Mivel az épületek létrehozása és üzemeltetése az európai adatok szerint egy ország teljes energiafogyasztásának mintegy felét teszi ki (mindezt olyan országokban, ahol az energiatakarékosságot sokkal komolyabban veszik, mint hazánkban), törvényszerű, hogy ezeknek a költségeknek és energiáknak a lehető leghatékonyabban kell működniük. Nem hagyhatjuk szem elől azt a tényt sem, hogy az épületeink fizikai élettartama ötven-száz év, így az energiapazarló megoldások két-három emberöltőre meg tudják határozni az ország energiaigényét. A mostanában felmerült energiabeszerzési nehézségek (orosz gáz import) elengedhetetlenné teszik, hogy a komfortigényünkből nem engedve, de a pazarlást megszüntetve takarékosabban üzemeltessük ingatlanjainkat, és a legtöbbet spórolni a legnagyobb tételen lehet. Szintén könnyű belátni azt is, hogy a környezetszennyezés az energiafogyasztás csökkentése révén mérsékelhető a leghatékonyabban.

Uniós elvek, hazai szabályozás

A fentieket belátva az Európai Unió a 2002/91 direktívájában kötelezően előírta a tagállamok részére, hogy az épületek energiateljesítményéről saját szabályozást hozzanak létre, és azt 2006. január 4-ig léptessék is életbe. A direktíva többek között rögzíti, hogy az épületek hőveszteségét korlátozni kell, valamint hogy új épületek használatba adásakor és meglevő épületek esetében tulajdonos váltásakor energetikai tanúsítványt kell hogy kapjon, melyek hatálya 10 év. Lényeges, hogy eloszlassunk egy gyakori tévhiedelmet: nem kell tehát minden épületre elkészíteni, és nem kell semmilyen beavatkozást, költségeket vállalni azoknak, akik lakása, épülete nem éri el a szabályozás által megkövetelt minimumot. Csak értékesítés esetén szükséges egy, 10 évnél nem régebbi tanúsítvány felmutatása. Ésszerű, hogy új tanúsítvány készüljön akkor is, amikor nagyobb, az energiafogyasztást is érintő felújítást végeznek az épületen.

Ami a hazai szabályozást illeti: 2006. május 24-i dátummal megjelent 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról. A rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba, rendelkezéseit a 2006. szeptember 1-je után induló építési engedélyezési eljárásokban kell alkalmazni. Maga a rendelet másfél oldalon összefoglalja az elveket, majd a melléklet mintegy negyven oldalon taglalja a részleteket.

A határoló- és nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezőire vonatkozó követelmények

Az épületeknek három, jellegében különböző, de egyaránt az épület energiafogyasztását jellemző mutatónak kell megfelelnie. Az első a határoló szerkezetek rétegtervi hőátbocsátási tényezőjét maximálja. A rétegtervi hőátbocsátási tényezőn az adott épülethatároló szerkezet átlagos hőátbocsátási tényezőjét kell érteni, vagyis ha a szerkezet például rögzítőelemekkel megszakított hőszigetelés, vagy vasbeton vázszerkezet kitöltő falazattal, stb.), akkor ezek hatását is tartalmazza.

A követelményértékeket az 1. táblázat tartalmazza. Mivel azonban a tervezők nem szeretik, ha az esetleges kedvezőtlen gépészeti adottságok miatt át kell tervezni az épületet lényeges elemeit (például homlokzati falak), ami jelentős kihatással lenne az épület egészére, ezért néhány fontosabb szerkezetre megadunk egy, a szakma által javasolt U értéket is.

A táblázatban található hőszigetelési értékek falazatok esetében szinte csak hőszigetelt szerkezetekkel elégíthetők ki. Egy B30-as falra, ahhoz, hogy a kötelező minimum szintet elérjük, legalább 8 cm vastag AUSTROTHERM AT-H80 homlokzati hőszigetelő lemezt kell elhelyezni, míg az ajánlott értékhez már 10-12 cm szükséges. Jobb minőségű falazóanyagok esetében ez természetesen csökkenhet, de kevés az a falszerkezet, ami önállóan, hőszigetelés nélkül is képes ezeket az értékeket hozni.

A fajlagos hőveszteség-tényezőre vonatkozó követelmények

A második szint vizsgálata az épület fajlagos hőveszteség tényezője nem haladhatja meg a követelmény értéket. A fajlagos hőveszteség tényező lényegében az egyes határoló szerkezetek felület arányosan átlagolt hőátbocsátási tényezője osztva a térfogattal. A qm fajlagos hőveszteség tényező követelményértéke függ az épület felület/térfogat arányától.

Az összesített energetikai jellemzőre vonatkozó követelmények

Az utolsó kritériumként az épületeknek meg kell felelnie az Ep (kWh/m3a) összesített energetikai jellemző követelményértékének. Ez az érték a fűtés, szellőzés, gépi hűtés, világítás és a használati melegvíz ellátás energiaigényének az összege, és éves szinten nem lehet nagyobb, mint az adott rendeltetésű, adott felület/térfogat arányú épületekre megszabott követelményérték. Lakóépületekre ez a felület/térfogat hányadostól függően nem haladhatja meg a 110-220 kWh/m3 értéket évente.

A három követelmény meghatározására azért van szükség, hogy az egyes elemeket ne lehessen egymás ellen kijátszani (például egy nagyon korszerű gépészettel ellátott, rossz szerkezeti jellemzőkkel épülő ház, vagy kiváló ablakok - rossz falazatok, esetleg fordítva).

Az összesített energetikai jellemző ismeretében készíthető el az épületek energiatanúsítványa, amely az épületeket energiafogyasztásuk alapján kategóriákba sorolja. Várható, hogy ez a besorolás a későbbiekben befolyásolni fogja az ingatlanok piaci értékét: egy magasabb kategóriájú épület ára magasabb lesz, egy alacsony kategóriájúé pedig alacsonyabb, éppen ezért az utólagos hőszigeteléseknél nem az éppen elfogadható szintet kell megcélozni, hanem az előremutató értékeket kell figyelembe venni.

Austrotherm Kft.

9028 Győr, Fehérvári u. 75.

Telefon: 06-96/515-114

Fax:     06-96/515-120

Web:    www.austrotherm.hu

E-mail: austrotherm@austrotherm.hu