Egy szakértő a hőhidakról 2. rész

Utolsó módosítás: 2008. szeptember 29.

Kategória: HŐSZIGETELÉS

A hazánkat is szerencsésen meghódító hőszigetelési láz óta egyre gyakrabban halljuk a „hőhíd” kifejezést. Akit egy kicsit érdekel a téma, annak számos lehetősége van utánanézni a szó jelentésének, vagy jobban beleásni magát a témába. Ám ha egy igazi szakértő beszél róla, azt mindenképp érdemes elolvasni. A téma második részében az inhomogén szerkezetekről tudhatunk meg néhány információt, illetve végre a megoldással is találkozhatunk.

Inhomogén szerkezetek

• Pontszerű hőhidak

Pontszerű hőhidak többnyire a hőszigetelő anyag rögzítésekor lépnek föl. A kis keresztmetszetű hőhidakra általában nem fordítanak kellő figyelmet, noha ezek hatása is jelentős lehet, ha a két anyag hővezetési tényezője között nagy a különbség. A szerkezet hőátbocsátási tényezője a két anyag térfogatának, hővezetési tényezőjének ismeretében számolható. Például egy 5 cm vastag hőszigetelő anyag hővezetési tényezője akár 40 százalékkal is rosszabb lehet, ha a szigetelőanyagot négyzetméterenként két betonvas szúrja át (Épületfizika kézikönyv, szerk.: dr. Fekete Iván, Műszaki Könyvkiadó, 1985).

• Vastag hőhidak

A nem pontszerű, nagyobb felületre kiterjedő hőhidak elsősorban a szilikátbázisú szerkezetekre jellemzőek. A pillérvázas, kitöltőfalazatú vagy szendvicspaneles épületek falazataiban gyakran kerülnek egymás mellé jelentősen különböző hővezetési tényezőjű anyagok (például 38 NF tégla és vasbeton). E szerkezetek legkisebb belső felületi hőmérséklete gyakran alacsonyabb lesz, mint ha a hőhíd tengelyében felvett metszet szerinti rétegrendű, nagy kiterjedésű falazatot számolnánk. A pillér környezetében ugyanis a hőszigetelés „hűti” a hőhíd oldalsó felületeit; és minél jobb a hőszigetelés, annál jobban hűl a belső felület. Minél nagyobb a két anyag hővezetési tényezője közötti különbség, annál érzékenyebb a szerkezet a hőhídra. A fenti példában a két anyag hővezetési tényezője több nagyságrenddel különbözik (falazat: 0,17 W/mK, vasbeton: 1,55 W/mK). Éppen ezért nem megoldás az a – sajnos – nem ritkán tapasztalható hazai gyakorlat, hogy a kétféle felületet egyaránt vékony, 3-4 cm-es hőszigeteléssel takarják. A belső felületi hőmérséklet minimuma ugyan megemelkedik, de a többletenergia-veszteség továbbra is elérheti akár a 70 százalékot is (Várfalvi János: Gondolatok az energiatakarékos épületszerkezetekről)!

Kevésbé érzékeny a hőhídra, vagyis remélhetőleg kisebb problémát okoz, ha B30-as falazatban (λ=0,64 W/mK) van a fenti vasbeton koszorú, ugyanis ilyenkor a két hővezetési tényező egy nagyságrenden belül van. (A 70-es években épült házak éppen ezért hőhidasság szempontjából kevésbé problematikusak, mint az új, korszerű falazóanyagból épült falak.)

Megoldás

A geometriai hőhidakat nem lehet elkerülni: az épületeknek kell, hogy sarkai legyenek. Hatásuk azonban csökkenthető, ha viszonylag vékonyabb falszerkezetet alkalmazunk, mert így kicsi a különbség a belső és a külső felület nagysága között. Hőhíd szempontjából jobbak azok a szerkezetek is, melyek a szükséges minimumnál jobb hőszigetelő tulajdonsággal rendelkeznek, hiszen a belső felületi hőmérséklet nem lesz olyan alacsony. Ügyelni kell arra, hogy lehetőleg a geometriai és az anyagváltásból adódó hőhidak ne essenek egybe (pillér a sarkon, sarokablak stb.)!

Az igazi feladat viszont az anyagváltás miatt kialakuló hőhidak kiküszöbölése. Amennyiben mindenképpen kétféle anyagot (például 38 NF tégla és vasbeton pillérváz) kell alkalmazni, úgy a rosszabb hőszigetelő képességű anyagot megfelelő vastagságú szigetelőanyaggal kell burkolni – annál vastagabbal, minél jobb a téglafal hőszigetelő képessége. B30-as falazatnál 1 cm vastag Expert lemez is elegendő, de a korszerű téglákra akár a 8-10 cm sem túlzás, ami azonban már jelentős vastagság. Ahhoz, hogy a hőszigetelést el lehessen helyezni, a falazóblokkokat úgy kell elhelyezni, hogy a külső síkjuk a pillérek külső síkjához képest a szükséges mértékben kijjebb helyezkedjen el. Ráadásul, mivel a hőáramok a szigetelőanyagot meg tudják kerülni, a hőszigetelést a falvastagság kétszeresének mértékében (50-80 cm) mindkét irányban túl kellene nyújtani. Ezeket a lépéseket pedig nemcsak a pilléreknél, hanem a födémeknél, áthidalóknál is el kell végezni.

Látható, hogy a jó hőszigetelő képességű falazóanyagokból létesített kitöltőfalazatok hőtechnikailag pontos kivitelezése nem egyszerű. Lényegesen egyszerűbb, ha a két anyag (kitöltőfalazat és vasbeton váz) hővezetési tényezője között nincs olyan nagy különbség, és az egész homlokzat 12 cm vastag AT-H80 hőszigetelést kap. Ezzel a hőhidak gyakorlatilag eltüntethetők.

Austrotherm Kft.