Erkélyek és teraszok
Az utóbbi években számtalan lakópark, társasház épült szerte az országban. A paneles épületekkel ellentétben ezek az épületek már igen változatos megjelenésűek, az igényeknek megfelelően szinte minden lakás rendelkezik kisebb-nagyobb erkéllyel, loggiával vagy terasszal, ez utóbbi főleg a felső szinteken, tetőterasz formájában.
Az erkélyeket és a teraszokat nem csak méretük, vagy elhelyezkedésük különbözteti meg, hanem épületszerkezetileg is igen eltérőek: az erkélyek az épület emeletéről kiálló, egy-másfél méternél rendszerint nem szélesebb nyitott épületrészek, a födémekből konzolosan kinyújtott tartószerkezettel (a méretét valószínűleg nem a használhatósága, hanem az építésügyi előírások határozzák meg: csak 1,5 m szélességű erkélyek állhatnak ki a homlokzat síkjából). A loggia olyan erkély, amelynek egy vagy mindkét oldala is tömör jellegű fallal határolt, vagy a homlokzat síkjából kiugorva, vagy az épület tömegében besüllyesztve. Többszintes épületeknél az erkélyek és loggiák legtöbbször egymás felett ismétlődnek, alattuk nincs beépített illetve fűtött tér. Ezzel szemben a teraszok akár több méter szélesek is lehetnek, és legtöbbször lakótér felett helyezkednek el, lapos-tető szerkezetként. Mindhárom épületszerkezet azonban igen gondos tervezést és kivitelezést igényel, mivel nagyon sok szakipari munka-fázist kell összehangolni. Gondoljunk csak a tartószerkezet, lejtést adó réteg, hő- és vízszigetelés, korlát, mellvéd-burkolat vagy vakolat, padlóburkolat, és esetlegesen szükséges álmennyezet és világítás készítésére. Sajnos éppen emiatt jön létre olyan sok hibás szerkezetű erkély vagy terasz! Nagyon fontos ezenkívül a vízelvezetés módja is, de ezen cikk keretében most csak a hőszigetelésről esik szó.
Erkélyek esetén kétféle mód van a hőszigetelésre:
A födém vastagságában, a vasbeton koszorúban elhelyeznek egy „hőhíd-megszakító” elemet, ebben az esetben az erkélylemez külön hőszigetelésére nincs szükség. Bármilyen korszerű is ez a módszer, sok esetben nem kerül ilyen elem beépítésre, és ennek nem csak anyagi oka van, hanem pl. íves homlokzatnál nem alkalmazható, és egyes esetekben előfordul, hogy a statikus tervezők nem járulnak hozzá.
Ha a fenti elem nem kerül beépítésre, akkor jön az
erkély-lemezek körbe-burkolása hőszigeteléssel. Ennek a
hőszigetelésnek a vastagságát az építésztervezők általában
úgy határozzák meg, hogy esztétikailag is elfogadható legyen,
azaz ne váljon túl vaskossá az erkélylemez. A leginkább
gyakori a 4-6 cm-es hőszigetelés, amit alulra és felülre is el
kell helyezni. Tulajdonképpen a hőhíd miatt nem kellene az
erkély teljes szélességében szigetelni, hanem elegendő lenne
a hőhidat jelentő falszerkezet vastagságának 2-3-szoros
szélességében (ld. 1. ábra). Ilyenkor vagy a zsaluzatba
helyezik el a hőszigetelést, vagy utólag rögzítik a
kizsaluzott mélyedésben. Vannak esetek azonban, amikor éppen
esztétikai okokból, (vagy mert statikailag nem lehet az
erkélylemez vastagságát a hőszigetelés miatt csökkenteni)
inkább az egész erkélyt körbeburkolják hőszigeteléssel (ld.
2.ábra).
Ez az ábra arra is igen jó példa, amit a bevezetőben
említettem a szakmák sokszínűségéről és bonyolultságáról!
Attól függően, hogy az erkélylemez szigetelésének
rétegrendje egyenes vagy fordított, a hőszigetelés a
vízszigetelés alá (egyenes) vagy fölé (fordított) kerül. Az
erkélylemez síkja legtöbbször azonos a födém épületen
belüli síkjával, ezért nagyon nagy gondot szokott okozni, hogy
a rendelkezésre álló vastagságban minden szükséges réteg
elférjen: lejtés, vízszigetelés, hőszigetelés és burkolat.
Ami a belső helyiségben a hangszigetelés, esztrich és burkolat
számára elegendő (kb 10-12 cm), az kívül kevés, és akkor
még nem is beszéltünk az erkély-ajtó előtt szükséges, min.
2-4 cm „vízküszöbről”. Azzal sem számolnak a tervezők,
hogy a csapadékvíz elleni szigetelés (ha pl. 2 réteg bitumenes
lemezből készült) legalább 1-1,5 cm vastag (az átlapolásoknál,
a sarkokban még ennél is több lehet), és a vasbeton
szerkezetek méretpontatlansága, valamint a lehajlásból eredő
méretkülönbsége miatt gyakran még a tervezett 12 cm sincs a
valóságban meg.
Ilyenkor sajnos a
kivitelezéskor épp a hőszigetelés vastagságából vesznek el,
így fordulhat elő, hogy az 5-6 cm hőszigetelés helyett néhol
csak 2-3 cm kerül elhelyezésre. A megoldás természetesen
minden esetben az lenne, hogy az erkélylemezeket legalább 15-18
cm-rel lejjebb viszik a belső födém síkjához képest, hogy a
megfelelő rétegfelépítést szakszerűen kivitelezni lehessen.
A másik lehetőség, amikor az erkélyre fel kell lépni egy
lépcső-foknyit, nem igazán elegáns megoldás.
Ha a
rétegrend egyenes és az erkélyek mérete és alakja viszonylag
kedvező, akkor mindenképpen javasolt a lejtést hőszigetelésből
készíteni, pl. Austrotherm AT–N100 lejtésképző elemekből.
Arra minden esetben gondolni kell, hogy a korlátok vagy pl. az
erkély-elválasztó üvegfalak rögzítésénél se a
vízszigetelés ne sérüljön meg, se hőhidat ne képezzen a
rögzítés.
Ha a rétegrend fordított, akkor kizárólag
XPS hőszigetelő anyagot szabad beépíteni, melynek nincs
nedvesség-felvétele. Ez a rétegfelépítés kedvező a
vízszigetelés védelmének szempontjából, a burkolatot azonban
lábakra vagy zúzalékra javasoljuk helyezni (kerülni kell a
betonozást, ennek okairól külön cikket lehetne írni!) Az
erkélylemezek alsó felületén elhelyezett hőszigetelést
általában vékony-vakolattal látják el, hasonlóan a
homlokzati bevonatos hőszigetelési rendszerhez.
A teraszok tervezése és kivitelezése talán még gondosabb munkát igényel, ugyanis ezek legtöbbször lakott tér feletti területek, tehát a legkisebb hiba is komoly károkat okozhat az alatta lévő ingatlanban. A teraszokat hasznosított lapos-tető szerkezetként kell kialakítani, a tetőkre vonatkozó hő- és páratechnikai előírásoknak, valamint a vonatkozó összes tervezési és kivitelezési irányelvnek megfelelően (lásd: Tetőszigetelések tervezési és kivitelezési irányelvei, ÉMSZ). A hőszigetelés vastagságát az új energetikai rendelet alapján kell kiszámítani, a kívánt hőátbocsátási tényező U = 0,25 W/m2K (a javasolt érték 0,2). Ez vasbeton födémen legalább 14-16 cm polisztirolhab hőszigetelést jelent! A teraszok rétegfelépítése lehet egyenes és fordított rétegrendű, szakszerű tervezés és kivitelezés esetén mindkét rendszer alkalmas lehet hasznosított, burkolattal ellátott teraszként.
A 3. ábrán egy 2005-ben tervezett lakóépület teraszának részletrajza látható, az ott szereplő 7 cm hőszigetelés már az akkori követelményértéknek is nehezen felelt meg! A valóságban pedig – az erkélyeknél már említett okok miatt – a 7 cm helyett néhol csak 4-5 cm hőszigetelés fért el! A hőszigetelés vonal-vezetésénél törekedni kell arra, hogy folyamatos legyen, hőhidaktól mentes, és az összes csatlakozásnál – különösen az erkélyajtóknál – el lehessen helyezni a hőszigetelést.
Nem túl bonyolult alaprajzi helyzetnél a lejtést mindenképpen
javasolt lejtésbe vágott hőszigetelő – Austrotherm AT –
N100 – elemekkel kialakítani. Ebben az esetben az
átlag-vastagságnak kell kielégítenie a követelmény-értéket,
ami kb. 15 cm polisztirolhabnak felel meg (átlag 7 cm lejtésben
+ 8 cm vastagságban). (1.fotó) A hőszigetelés alá egy
párazáró réteget kell fektetni, amit a csatlakozó
szerkezeteknél fel kell hajtani. A polisztirolhab táblákat nem
kell leragasztani, mert a teraszok leterheléssel rögzített
rétegrendben készülnek.Nagyon fontos azonban, hogy az
elhelyezett hőszigetelést még munka közben is leterheljük,
mert a magasban a legkisebb szél is felkapja és szétszórhatja
a hőszigetelő lapokat (2. fotó)
A hőszigetelésre vagy a vízszigetelés kerül és erre a burkolat, vagy egy aljzat-betonozás után kent szigetelés és arra ragasztott burkolat készül (ld. 3. ábra). Ha a vízszigetelés műanyag (pl. lágy PVC) lemezből készül, akkor egy elválasztó réteg szükséges az összeférhetetlenség illetve lágyító-vándorlás miatt.Amennyiben a hőszigetelést lebetonozzák, akkor a beton alá egy technológiai szigetelést (pl. PE fóliát) kell fektetni, hogy a betonból a cementlé a hőszigetelő táblák alá vagy közé ne folyhasson. Nem szabad elfelejtkezni a beton szerkezeti dilatálásáról sem. A vízszintes felületeken kívül a függőleges falak (mellvédek és külső határoló falak) hőszigetelése is elengedhetetlen a hőhíd miatt.
A mellvédeknél, ahol az egyenes rétegrendben a hőszigetelésre kerül a vízszigetelés, nagyon jól alkalmazhatók a faforgács-lappal kombinált Austrotherm AT-PA termékek, melyekre mechanikai rögzítés után ragasztható a vízszigetelés.
Fordított rétegrend
Fordított
rétegrendnél kizárólag XPS hőszigetelő anyagot szabad
beépíteni, vastagságának meghatározásánál a csapadékvíz
„hűtő” hatását is figyelembe kell venni (ezt kb. 1 cm
vastagság-növeléssel lehet beszámítani). Ebben az esetben a
födémen a lejtést egy betonnal alakítják ki, erre kerül a
csapadékvíz elleni szigetelés. Ha a szigetelés anyaga műanyag
(lágy PVC) lemez, akkor a hőszigetelés alá elválasztó réteg
fektetése szükséges (bitumenes lemez-szigetelésre a
hőszigetelés közvetlenül is elhelyezhető). Fordított
rétegrend esetén nem javasolt a hőszigetelést lebetonozni (ld.
az erkélyeknél írtakat), de ha a Megrendelő mindenképpen
ragasztott burkolatot akar, akkor a beton alá helyezzünk el
felületszivárgót, lehetőleg a műanyag fátyollal kasírozott,
20 mm magas szivárgó lemezt. A cikk végén szereplő 6. ábrán
látható rétegrendben sajnos nem fért el a felületszivárgó,
az aljzatbeton közvetlenül a hőszigetelésre került!
Tapasztalataim szerint nem a teraszok általános felületeinél fordul elő hiba a kivitelezésnél, hanem mindig a csatlakozásoknál, részlet megoldásoknál. A leggyakoribb hiba a már említett magasságbeli hiány, emiatt a hőszigetelés tervezett vastagsága nem minden esetben építhető be. A másik problémát a hőhidak okozzák, például a 4. ábrán látható, pergola lábak miatt kialakult hőhíd (a csapadékvíz elleni szigetelés csatlakozásáról most nem is beszélve). A mintegy 50 cm széles acéllemez talpakra állított, dupla acél zártszelvények alatt a födém alsó felületén előbb-utóbb meglátszik a hőhíd okozta hőmérséklet-különbség hatása.
A megoldást egy nagyszilárdságú teher-elosztó és egyúttal
hőszigetelő XPS tábla oldotta volna meg, a kivitelező végül
legalább egy kemény-gumi alátétet el tudott helyezni,
hőhíd-megszakító elemként. Hasonló hőhidat képzett a
teraszon elhelyezett ülő-pad tartószerkezete is (ld. 5. ábra)
A 6. ábrán egy 2005-ben tervezett társasház tetőteraszának
széle illetve mellvédje látható. Itt egyrészt a külső síkon
lévő hőszigetelés vastagsága kevés (4 cm), valamint a
vízszintes felületen a 8 cm is kevés, másrészt az attika
belső oldalán nincs is függőleges hőszigetelés, ami hőhidat
jelent.
Ezen kívül mindig gondot okoznak a terasz-ajtók, küszöbök csatlakozásai, bár legtöbbször ezek a problémák inkább a vízszigetelés nem megfelelő vonalvezetéséből illetve a „víz-küszöb” nem megfelelő kialakításából erednek. A teraszok víz-elvezetése szintén gondos tervezést igényel, ugyanis ha lakott tér feletti a terasz, a melegtetőknél szükséges belső vízelvezetést nem egyszerű megoldani. Ennek a cikknek nem témája a vízszigetelés és az összes többi szakipari munka, csak hangsúlyozni kívántam, hogy a tervezés és kivitelezés minden szakmának a tökéletes összehangolását kívánja meg!
Austrotherm Kft.
Győr, Fehérvári u. 75.
Tel: 06-96/515-114
Web: www.austrotherm.hu
E-mail: austrotherm@austrotherm.hu
