Kategória: Belsõépítészet , Nõi barkácsrovat
Utolsó módosítás: 2013-05-08
Hozzászólások: 0db

Falfestés egyszerûen 1. rész

A fal elõkészítése

A falak festésérõl sokan azt hiszik, hogy egyszerû munka. Leginkább a televíziós hirdetéseknek köszönhetõ ez a tévhit, amelyekben általában csak annyit látunk, hogy mosolytól sugárzó arccal elkezdik festeni a falat, majd egy hirtelen vágás után az egész szoba új színben pompázik, szereplõnk pedig még mindig makulátlanul tiszta ruhában, cseppet sem elfáradva, boldogan mosolyog tovább. Na, a festés nem ilyen.

A tartalom a hirdetés alatt folytatódik

Artra 2015.10.12.

Az ilyen reklámok – egyébként érthetõ okokból – sok dologra nem térnek ki, többek között arra sem, hogy a falak festésénél maga a tényleges festés a munka kisebbik részét teszi ki. Lássuk tehát a festésrõl szóló cikksorozatunk elsõ részében, hogyan kell elõkészíteni a falat:

A fal megvizsgálása

Általában több munkaórát, és nagyobb szakértelmet kíván a fal megfelelõ elõkészítése, mint a festése. Elsõ körben azt kell megvizsgálnunk, hogy a fal vajon alkalmas-e egyáltalán arra, hogy felhordjuk rá a festéket, vagy inkább el kell távolítanunk a régi festékréteget, mielõtt munkához látnánk. A legtöbb esetben elegendõ annyi is, hogy megkopogtatjuk, és egy spaklival megkapargatjuk a falat, hogy lássuk, milyen állapotban van.

Ha a kopogtatás során tompán kongó hangot ad a fal, akkor azon a helyen a falszerkezet és a vakolat között légrés alakult ki, egyszerûbben fogalmazva kissé elvált a vakolat a faltól. Ettõl a festés még lehetne szép, de ha hosszú távra tervezünk, érdemes inkább az ilyen helyeken leverni a vakolatot, és újravakolni, illetve újraglettelni az adott területet. Ennek technikai részleteit lentebb fogjuk tárgyalni. Ha a kaparás hatására apró festékdarabok válnak le a falról, vagy netán szemmel is látható, hogy a korábbi festékréteg megrepedezett, helyenként levált, akkor bizony nincs más lehetõség, el kell távolítanunk a korábbi festéket, ha szép, egyenletes és tartós felületet kívánunk kialakítani. Ha a festék egyenletes és a vakolat is stabil, akkor szerencsének van, nem kell drasztikusabb lépéseket tennünk a fal elõkészítése során.

A régi festékréteg eltávolítása

Ha a régi festék túl sok helyen sérült, vagy úgy látjuk, hogy nem bírná el a következõ réteget, el kell távolítanunk azt. Ez nem ördöngösség, egy spaklival kaparjuk le. Ha a festék már elég öreg, nagyobb darabokban le fog válni. Ha mégis túlzottan ragaszkodna a falhoz, akkor le kell áztatnunk. Ehhez egyszerûen vízbe mártott korongecsettel alaposan nedvesítsük be a falat, majd hagyjuk, hogy a festék felpuhuljon. Többszöri vizezésre is szükség lehet. Fontos, hogy a nedvesítés során ne szellõztessük a helyiséget. Ha a régi festékréteg felpuhult, már könnyedén eltávolíthatjuk spaklival. Bármi is legyen a következõ munkafázis, várjuk meg, amíg a fal teljesen kiszárad.

Újravakolás

Ahogy feljebb már kitértünk rá, a nagyobb területeken levált ( vagy szándékosan levert) vakolat esetében a falakat újra kell vakolnunk. Ehhez egyszerû portlandcementre, vízre és homokra van szükségünk. Elvileg a falak vakolásánál meszet is kellene használni, de mivel itt csak kisebb felületekrõl van szó, ezt elhagyhatjuk. Ezt a keverési arányt használjuk:

  • 1 egység mész (ez nem feltétlenül szükséges, illetve mészpótló anyaggal is helyettesíthetõ)

  • 4 egység homok

  • 0,5 egység cement

  • Annyi víz, amivel körülbelül tejföl állagúra lehet keverni az anyagot.

Természetesen használhatunk barkácsáruházban vásárolható elõre kevert vakolatot is, amihez csak vizet kell adagolni a csomagolásra írt keverési arány szerint. A keverés során elõször csak egy kevés vízzel elegyítsük az anyagokat, hogy minél csomómentesebb keveréket kapjunk, majd fokozatosan adagoljunk hozzá annyi vizet, amivel elérjük a kívánt állagot. Egyszerre csak annyi anyagot keverjünk be, amennyit körülbelül 20-30 perc alatt el is tudunk használni.

A vakolandó falat alaposan tisztítsuk meg, majd nedvesítsük be. A nedvesítésre egyrészt azért van szükség, hogy a vakolat jobban tapadjon, másrészt pedig azért, mert a száraz fal gyorsan magába szívja a vakolatból a nedvességet, ami emiatt túl gyorsan és egyenetlenül szárad, és ez csökkenti az új vakolat tartósságát.

A lyuk nagyságától függõen egy spaklival, vagy kõmûves kanállal tegyük a bekevert vakolatot a felületre, és dolgozzuk el a lehetõ legsimábbra. Az ép falra kenõdött vakolatot még frissiben távolítsuk el egy spaklival. Ha a vakolással megvagyunk, meg kell várnunk, míg alaposan megszárad mindenhol a vakolat, ez körülbelül 1 napot vesz igénybe. Ezt követi a glettelés.

A glettelés menete

Ha a fal teljesen egyenletes, nincs szükségünk glettelésre. Ha csupán néhány helyen látunk hibát a festendõ felületen, akkor elegendõ ezekre a helyekre koncentrálni. Ha azonban a fal sok helyen sérült, vagy teljesen egyenetlen, akkor telibe kell glettelnünk a falat. A keverés minden esetben ugyanolyan módszerrel történik. Leggyakrabban boltban vásárolható gipszes glettet használnak, ez valószínûleg nálunk is megfelelõ lesz. Vigyázni kell azonban, mert a gipszes glett nem minden festékhez alkalmazható, ezért ezen a ponton már érdemes tudnunk, milyen festéket fogunk használni. (Ehhez a következõ cikkben adunk is egy-két tanácsot.) Néhány festéknek saját glettanyaga van, és a szép eredményhez nem is árt azt használni.

Itt a keverés kissé eltér a megszokottól, ugyanis a vízbe kell öntenünk a glettanyagot, és nem fordítva. Körülbelül vajkrém állagúra kell keverni, csomómentesen. A nagyobb hibák gletteléséhez, vagy a telibe gletteléshez szükségünk lesz egy glettvasra is, amit bármelyik barkácsáruházban meg tudunk vásárolni. A kisebb munkákhoz elegendõ, ha egy spaklit használunk. Alaposan, lehetõleg teljesen simára dolgozzuk el a glettet. Ehhez nem szükséges túl nagy gyakorlat, de aki elõször csinálja, az egy kevésbé látható helyen gyakorolja a mozdulatot. Ha a glett megszáradt, simára csiszolhatjuk a felületet.

A fal csiszolása

Miután végeztünk a vakolással és a gletteléssel (jó esetben csak a gletteléssel), akármilyen alaposak is voltunk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a fal még mindig nem teljesen egyenletes. Ezt legegyszerûbben úgy tudjuk leellenõrizni, ha egy erõs fényû reflektort, vagy stekklámpát teszünk a fal tövébe. A súrlófényben látni fogjuk, hogy mennyi apró hiba van még a falon, amiket talán észre sem vennénk, csak a festés után, amikor a Nap éppen egy bizonyos szögben veti a sugarait a falra. Tökéletesen sima és egyenletes felületre kár törekedni, csak saját magunknak okoznánk ezzel felesleges idegességet. Még a gipszkarton fal sem teljesen egyenletes mindenhol. Mindazonáltal a lehetõségekhez mérten javítsuk ki a hibákat csiszolással.

Ez igen egyszerû feladat, gyakorlást nem nagyon igényel. Akinek van otthon csiszológépe, dolgozhat azzal is, de a barkácsáruházakban kapható csiszolótappancs – amiben mi magunk cserélhetjük a csiszolópapírt – tökéletesen megfelel erre a célra. A csiszolás technikáját teljesen felesleges részletezni, aki nem tudja, hogyan kell csiszolni, az már úgyis elakadt a cikkben korábban valahol.

Miután végeztünk ezzel a munkafázissal, alaposan portalanítsuk a felületet, és ezzel készen is áll a fal a festésre. A következõ részben ennek részleteibe avatjuk be Olvasóinkat, valamint néhány festékfajtát is összehasonlítunk, hogy könnyebb legyen a választás. A következõ részt itt találja: FALFESTÉS EGYSZERÛEN 2. RÉSZ.

Ha kérdés merülne fel a festéssel, vagy a fal elõkészítésével kapcsolatban, bátran használja Fórumunkat, vagy kérdezheti Podmaniczky (Szobafestõ) Attilát, a téma szakértõjét a Kérdezzen Szakértõinktõl! Rovatunkban.


Hozzászólások

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
Ha még nem regisztráltál, akkor itt megteheted.
Vagy használd a facebook profilodat.

Még több cikk kategóriából