Kategória: Barkácsolás
Utolsó módosítás: 2013-09-04
Hozzászólások: 0db

Fémek festése, felújítása

Szinte minden háztartásban akad olyan vas – vagy egyéb fémbõl készült – tárgy, ami idõközönkénti ápolást, festést igényel. Lépcsõket, korlátokat, kerítéselemeket, és leggyakrabban különbözõ tartószerkezeteket készítünk vasból, amely elsõsorban nem a vas viszonylagos alacsony árának köszönhetõ, hanem tartósságának és erejének. Ezeket a tulajdonságait azonban csak akkor tudja évtizedeken át megõrizni, ha megfelelõ védelemben részesül.

A tartalom a hirdetés alatt folytatódik

Artra 2015.10.12.

Habár a „vas” szót igen gyakran használjuk az „erõs” szinonimájaként (vasgyúró, vasakarat, stb.), a környezeti hatások mégis meglepõ gyorsasággal tudják tönkretenni, ha nem fordítunk elég idõt és energiát a felületi védelemre, amely jelen esetben festést jelent. Ahogyan korábban már megszokhatták Olvasóink, most sem magával a festéssel kezdünk, ugyanis a felület elõkészítése éppen ugyanolyan fontos feladat!

Elõkészítés

Ha teljesen új, azaz nyers vas felületre kell festenünk, akkor az egyik legfontosabb feladatunk a megfelelõ zsírtalanítás. Erre azért van szükség, mert a frissen vásárolt zártszelvényeken, csöveken egy vékony filmbevonat van, amely egy ideig képes megakadályozni a vas rozsdásodását. Ezt a bevonatot kell eltüntetnünk ahhoz, hogy az alapozó és a festék megfelelõen tapadjon. Ipari körülmények között ezt homokszórással szokták megoldani, de barkácsolóknak tökéletesen megteszi a vas-, vagy cinkfoszfát is. Minden festékboltban találunk zsírtalanításra alkalmas szereket, érdeklõdjünk utána. A már fent említett bevonat eltüntetésére létezik energiatakarékosabb megoldás is, errõl pár sorral lejjebb írok.

Más a helyzet, ha már festett felületet szeretnénk felújítani, vagy más színûre festeni. Ehhez elõször azt kell megvizsgálnunk, hogy a régi festékréteg alkalmas-e arra, hogy felvigyük rá az újat, vagy el kell távolítanunk? Ha a már meglévõ réteg folytonos, nem repedezett, egybefüggõ festékréteg, akkor nem feltétlenül szükséges eltávolítanunk azt. Ám ebben az esetben is szükség lehet arra, hogy kissé megcsiszoljuk, mégpedig azért, mert az így kissé érdesített felületre jobban tapad a festék.

Ha a régi festékréteget el kell távolítanunk, akkor a legjobb, ha festék- és rozsdamaró anyagokat használunk hozzá. Szinte mindenki ismeri a kromofágot, ám sokan azt hiszik, hogy nem csupán a festéket, hanem a rozsdát is eltávolítja, ez sajnos nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy a festék- és rozsdamarás csiszolás helyett használható. Helyesen tehát úgy járunk el, ha mind a rozsda-, mind pedig a festék eltávolítására külön anyagot használunk, majd ezt követõen csiszoljuk és portalanítjuk a festendõ felületet. Ám a rozsdát nem kell minden festék esetében eltüntetni!

Közvetlenül a rozsdára

Léteznek a piacon olyan festékek, amelyek használata elõtt nem szükséges a rozsdamarás, sõt, általában alapozó sem. Tévedés, hogy csupán csak az a bizonyos tévében reklámozott márkájú festék rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, hiszen majdnem minden festékgyártónak megvan a saját festéke, amit közvetlenül rozsdára is fel lehet hordani. Természetesen a pergõ rozsdát ez esetben is el kell távolítanunk festés elõtt, és jól tesszük, ha drótkefével és csiszolópapírral alaposan átcsiszoljuk a felületet.

Ezzel elértünk a fent ígért energiatakarékos megoldáshoz is, már ami az új vas szelvények bevonatának eltüntetését illeti. Sokan alkalmazzák ugyanis azt a módszert, hogy szándékosan „rozsdásítják” a vasból készült elemeket, majd ezután egyszerûen lefestik olyan festékkel, amit közvetlenül a rozsdára lehet felvinni. Gyakran még az is elõfordul, hogy a tulaj slaggal meglocsolja a vas kerítést, hogy rozsdásodjon! A rozsda ugyanis eltünteti az új vas szelvényeken lévõ bevonatot, így azzal már nem kell külön foglalkozni. Na persze óvatosan kell eljárnunk, mint mindenhez, ehhez is kell némi gyakorlat, a „túlrozsdásítás” is okozhat ugyanis problémákat. Amint felfedezzük a rozsdát a vason, hozzá is kell fognunk a festéshez, lehetõleg még azon a héten.

A sok elõny mellett hátránya is akad azonban a közvetlenül a rozsdára felhordható festékeknek. Az egyik például az áruk. Mivel általában az alapozót is tartalmazzák, így értelemszerûen drágábbak is, mint a hagyományos fém festékek. Érdemes vásárlás elõtt számolgatni egy kicsit, hogy vajon az alapozó és a festék együttes ára nem olcsóbb-e, mint ez a kompakt megoldás. Persze azt se felejtsük ki a számításból, hogy megér-e nekünk a majdnem feleannyi munka némi plusz kiadást. A másik hátrány az, hogy az otthon lévõ hígítóink általában nem jók ezekhez a festékekhez, a hozzájuk gyártott termékeket kell megvennünk, ami szintén nem a legolcsóbb kategóriába tartozik. Ez nem reklámszöveg, a hagyományos nitro hígítóval összekeverve a festékünk nyúlós, ragadós masszává változik, nem érdemes kísérletezni vele.

Festés

Most, hogy megismertük az elõkészítés különbözõ fázisait, térjünk rá magára a festésre. A festékes dobozt spaklival, vagy csavarhúzóval óvatosan bontsuk ki. Ne próbáljuk feltépni a doboz tetejét, mert amint megszûnik a vákuum, lepattan a tetõ, és szanaszét fogjuk fröcskölni a festéket. Ezután alaposan keverjük fel, az aljára lerakódott sûrûbb részt is beleértve. Ezt követõen hígítóval kell beállítanunk a nekünk megfelelõ viszkozitást, azaz sûrûséget. Folyamatos kevergetés mellett addig öntsünk hozzá hígítót, amíg úgy nem látjuk, hogy megfelelõ sûrûségû a festék.

Mivel a hígító könnyen párolog, ezért jól zárjuk vissza annak flakonját, nehogy idõ elõtt eltûnjön belõle. Azonban festés közben magából a festékbõl is párologni fog – különösen meleg idõben –, ezért ne lepõdjünk meg, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy túl sûrû lett a festékünk. Némi kevergetés és hígító adagolás megoldja a problémát.

Ha ecsettel festünk, abból érdemes akkorát választanunk, amilyen széles felületet festeni fogunk. Tehát egy 40x40-es zártszelvényhez körülbelül 4-5 cm széles ecsetet használjunk. A túl kicsi ecsettel értelemszerûen lassabban halad a munka, a túl nagy pedig több festéket vesz fel a kelleténél, és a felesleg lecsöpög, ha csak nem vagyunk profi festõk. Az ecsetet lehetõség szerint mindig úgy tartsuk, hogy a nyele feljebb legyen, mint a sörtéje. Még akkor is fontos ez, ha a fejünk felett van a festendõ felület. Ha ugyanis a sörte van felül, a festék elkezd hátrafelé folyni, majd végigfolyik az ecset nyelén, rá a kezünkre. Fém festése esetén a lehetõ legjobban figyelnünk kell arra, hogy mi magunk ne legyünk festékesek! Ennek okára hamarosan kitérek.

Természetesen ecset helyett sokan használnak szivacs-, vagy gumi hengert is. Nagyobb egybefüggõ felület esetén kipróbálhatjuk ezeket is, de kerítésnél, zártszelvényeknél, vagy csöveknél csak gyakorlottabb szakemberek használják. A fújás is jó megoldás, csak kissé drága. Ha normális teljesítményû kompresszort bérelünk, az nagyon sokba kerül, arról nem is szólva, hogy a nagy és nehéz gépet nem tudjuk bármilyen magasságba magunkkal vinni.

A televízióban sokat reklámozott hordozható és kompakt festékszóró pisztoly sem elvetendõ ötlet, feltéve, ha a maximum 1000 forintos ecset helyett 15-16 ezret akarunk kiadni. Persze ezekkel a kis készülékekkel gyorsan és precízen tudunk dolgozni, és késõbb is használhatjuk, így mindenki maga döntse el, megéri-e beruházni rá. Rosszat nem tudok mondani róla, de ne feledjük, hogy semmi sem úgy megy, mint a reklámokban. A festékszóró pisztollyal is meg kell tanulni bánni, ezért érdemes a tényleges munka elõtt egy kevésbé látható helyen gyakorolni. És szintén fontos, hogy a festékszórók is általában nagyobb egybefüggõ felületek festésére alkalmasak, egy kerítés lefestésénél túl sok anyag menne kárba.

Amikor végeztünk

A munka elvégeztével alaposan meg kell tisztítanunk a festõszerszámokat, ha késõbb is használni akarjuk azokat. Ez ugyanúgy igaz a festékszóró pisztoly fúvókájára, mint az ecsetre, vagy a hengerre. Ezt kizárólag hígítóban való áztatással tudjuk elérni. Miután a szerszámból sikeresen kiáztattuk a festéket, hagyjuk megszáradni, azaz elpárologni róla a hígítót. Minden anyagot jól zárjunk vissza, legyen szó az alapozóról, a festékrõl, a hígítóról, vagy a rozsdamaróról. Erre nem csak azért van szükség, hogy késõbb is használni tudjuk õket, hanem azért is mert, rendkívül veszélyes anyagokról van szó. Gyermekes családoknál ezeket a szereket olyan helyen tároljuk, ahol a csemeték nem férhetnek hozzá.

Természetesen magunkat sem árt megtisztogatni a festéktõl, és ezzel kitárgyaljuk azt is, miért írtam feljebb, hogy különösen vigyázzunk magunkra, és lehetõleg ne legyünk festékesek. Bármi kerül az ember bõrére, az egy perc elteltével kimutatható a vérében is. A fémfestéshez használt anyagok igen veszélyesek, ezért jobban tesszük, ha ügyelünk festés közben. Még rosszabb azonban, amikor hígítóval kell eltüntetnünk a kezünkrõl a festéket. Sokakat láttam már például hígítóban kezet mosni, ami igen veszélyes. Noha az otthoni barkácsolók ezt általában nem érzik meg – tekintve, hogy maximum 2-3 évente festenek egyszer – a szakemberek egyáltalán nem is szokták ilyen módszerrel eltüntetni a festéket. Habár õk nem is szoktak annyira festékesek lenni. Ritkán tapasztalható csupán, hogy valakinek felmegy a láza, ha huzamosabb ideig hígítóval érintkezik. Megijedni nem kell tehát, senki nem lesz rosszul, ha hígítóval érintkezik a bõre, de lehetõleg kerüljük ezt el.

Végezetül pedig hagyjunk elég idõt a festéknek a száradáshoz. Habár tapintásra akár egy-két óra elteltével (meleg idõben akár néhány perc) száraznak tûnik a felület, a teljes kikeményedéshez – amikor már mechanikai igénybevételnek is kitehetõ a felület – néhány nap szükséges. Ha betartjuk ezeket a tanácsokat, akkor hosszú évekig fogunk örülni munkánk gyümölcsének.

A következõ részben részletesen ki fogjuk tárgyalni a festés költségeit, beleértve az egyes festékfajták aktuális árát is.


Hozzászólások

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
Ha még nem regisztráltál, akkor itt megteheted.
Vagy használd a facebook profilodat.

Még több cikk kategóriából