Hőszigetelés egy kivitelező szemével

Az épületek megfelelő hőszigetelésének fontosságáról, tervezésének és kivitelezésének szakszerű módjáról különböző fórumokon már nagyon sok előadás elhangzott, számtalan cikk jelent – és jelenik – meg szakfolyóiratokban, internetes oldalakon. A hőszigetelőanyag-gyártók szintén sok tervezési-kivitelezési útmutatót, alkalmazástechnikai kézikönyvet adnak ki, ezekről az építőipari kiállításokon, szakmai napokon tájékoztatják a tervezőket és kivitelezőket, sokszor vidéki „körutakon” népszerűsítik egy-egy újdonságukat.

Azt hihetné tehát az ember, hogy minden segítséget megkapnak az építészek ahhoz, hogy a 21. században már csak tökéletes épületeket tervezzenek (és kivitelezzenek) épületszerkezetileg, figyelembe véve az egyre szigorúbb energetikai előírásokat, és elkerülve pl. a hőhidas szerkezeteket. De ez sajnos nincs így! Tervezőként és 14 évig a generál-kivitelezésben dolgozó szigetelő szakmérnökként nagyon sok problémával, megoldatlan – sőt néha megoldhatatlan – részlettel találkoztam. Ezért vállaltam el az Austrotherm Kft. felkérését, hogy az Austrotherm Akadémia keretein belül ismertessem tapasztalataimat, szem előtt tartva a mondást: a buta ember a saját hibájából sem, az okos ember viszont a mások hibájából tanul.

A talajba kerülő szerkezeteket, mint például a pincefalakat, talajon fekvő padlókat és lábazatokat a velük szemben támasztott követelményeknek és a funkcionális igénybevételnek megfelelően kell – vagy nem kell – hőszigeteléssel ellátni.
 

Pincefalak:

• Amennyiben a pincében huzamosabb emberi tartózkodással kell számolni, és a helyiségeket fűteni, vagy „temperálni” kell, akkor a pince padlóját és falait hőszigeteléssel kell ellátni. A hőszigetelés vastagságát legalább az új energetikai szabályozásban meghatározott hőátbocsátási követelmény-értéknek megfelelően kell kiszámítani. Javasolt értékeket természetesen meg lehet adni, de a tervezés lényege éppen az, hogy a tervező számolja ki a követelményértéknek, a tervezett épületszerkezet rétegfelépítésének és az építtető igényének megfelelő vastagságot. Ez a követelményérték jelenleg a pincefalra 0,45 W/m₂K, a talajon fekvő padlók esetében (a külső fal menti 1,5 m széles sávban) 0,5 W/m²K, míg a javasolt értékek 0,3 és 0,4.  A hőhidas szerkezetek miatt a követelményértékeket egy, a hőhíd hatását kifejező korrekciós tényezővel kell figyelembe venni.  

• Abban az esetben, ha a pincében nem végeznek olyan tevékenységet, ami miatt ott fűteni kellene, akkor a pincefalakat csak a talajszint alatti kb. 1,5 m magasságban kell szigetelni, a földszinti helyiségek és épületszerkezetek védelmének érdekében, a hőhidak elkerülésére. (Ilyen esetekben azonban a földszinti padlót kell hőszigeteléssel ellátni, ez történhet alulról, vagy a födém feletti rétegfelépítésben). A pincefalak külső oldalán, a talajnedvesség- vagy talajvíz elleni szigetelés mechanikai sérülések elleni védelmére elegendő legfeljebb 2-3 cm vastag polisztirolhab hőszigetelést elhelyezni.

Talajon fekvő padlók:

• A magánlakás-építésben, az ipari és kereskedelmi épületeknél gyakran előfordul, hogy nem készül pince a talajviszonyok, vagy a költségek kímélése miatt, ilyenkor az épület padlóját kell hőszigeteléssel ellátni. Az energetikai rendelet értelmében ugyan csak az épület kerülete mentén kellene egy 1,5 m-es sávban a hőszigetelést elhelyezni, de a komfortérzet és az energia-megtakarítás érdekében javasolt a teljes padló alatt végigfektetni a hőszigetelést. Ez akkor különösen fontos, ha a helyiségben padlófűtés lesz.

Lábazatok:

• A lábazatok hőszigetelése talán a legkritikusabb az épületek állagvédelme szempontjából, és itt történik mégis a legtöbb hiba, sokszor már a tervezésnél. Hadd idézzem egy építtető internetes fórumon látott mondatát (szó szerint): „Ez a lábazatszigetelés nekem egy kicsit magas. Megkérdeztem az építészem, és azt mondta, hogy azért nem kell a lábazatot külön szigetelni, mert az úgyis a padlószint alatt lesz”….. Van mit tanulnia még az építészének! A lábazatoknak fagyállónak kell lenniük, valamint ellenállónak a mechanikai sérülésekkel szemben. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az épület lábazatát mindig vízszigeteléssel és hőszigeteléssel kell ellátni, akár kiemelt a padlószint a terepből, akár nem. A vízszigetelés védi a felmenő szerkezeteket a visszacsapódó esőtől, hótól, mert az átnedvesedett falszerkezet már sem hőtechnikailag, sem statikailag nem teljes értékű. A hőszigetelés pedig azért elengedhetetlen, hogy elkerüljük a hőhidak káros hatását, megelőzzük a belső padló és a falszerkezet találkozásánál kialakuló páralecsapódást és az ebből eredő káros penészedést.

Ha a homlokzat többrétegű, azaz a külső térelhatároló falon a hőszigetelés elé (átszellőztetett légréteggel vagy anélkül) homlokzatburkolat kerül, akkor a lábazat szigetelése egyszerűen megoldható, akár a vízszigetelésre, akár a hőszigetelésre gondolunk. Ilyenkor legfeljebb az a kérdés, hogy elegendő vastagságú-e a hőszigetelés, megfelelő anyagú-e, illetve a homlokzatburkolat rögzítése hogyan történik. Sajnos így is születnek nem megfelelően átgondolt részletrajzok, mint amit például 2005 júliusában láttunk egy lakóépület kiviteli tervében (1. ábra). A lábazati hőszigetelés vastagsága mindössze 4 cm (a felette lévő is csak 5 cm), ami egy 20 ill. 30 cm vastag vasbeton fal előtt egészen biztosan kevés, bármi legyen a hőszigetelés anyaga! (pl. 5 cm polisztirolhabbal U = 0,55 W/m²K).

A kőburkolat rögzítéséről az építész terv nem rendelkezik, sajnos a vállalkozó nem mindig elég körültekintő, és tapasztalatom szerint gyakran olyan kő-rögzítést választ, amivel a lábazati vízszigetelés hatékonysága károsul. A megfelelő megoldást a 2. ábrán látjuk, ez ugyan még 1996-ban készült, de a hőszigetelés vastagsága már akkor 8 cm volt, szintén vasbeton falon, egy téglaburkolat mögött. A téglaburkolatot a mögötte lévő vasbeton falba csak a lábazati vízszigetelés fölött rögzítették!

• A magánlakás illetve társasház-építésben gyakori, hogy a homlokzaton nem készül külön hőszigetelő réteg, hanem pl. egy jó hőátbocsátási tényezővel rendelkező falazóanyag kerül egy beton alapra, vagy a pincefödém koszorújára. A tervezőnek ilyen esetben már komolyabb fejtörést okoz a megfelelő, hőhídmentes lábazat kialakítása. Ma már remélhetőleg nem készülnek ilyen megoldások.

Ha a tervezésnél a lábazat hőszigetelésére nem gondoltak, akkor a kivitelezésnél már csak az a megoldás jöhet szóba, hogy a lábazati vízszigetelésre ragasztott, legalább 5-8 cm vastag hőszigetelés + a lábazatvakolat „kiáll” a vakolt téglafal síkjából (ld. 3. ábrát).  Így a lábazatra jutó eső, hó, vagy jég-képződés károsíthatja a vakolatot és a falat, még abban az esetben is, ha a tetejét 45 fokban lesimították.

Ha azonban a tervező előrelátó volt, és a statikussal is egyeztette a „külpontosság” megengedhető mértékét, akkor a lábazat hőszigetelését a homlokzati síkon előrébb hozott téglafal alá lehet helyezni, védve a csapadéktól. (ld. 4. ábrát) A hőhíd megelőzésének szempontjából a legtökéletesebb megoldást a teljes homlokzat-hőszigetelés nyújtaná.

Nagyon gyakran találkoztam azzal a problémával, hogy a homlokzati falba kerülő, mélyen üvegezett nyílászárók (portálok) elhelyezésekor nincs mód elegendő lábazati hőszigetelés beépítésére. Az üvegfalak lábazatába vagy az alattuk lévő tok-magasításba szerelt, néha csak 2-3 cm vastag hőszigetelés nem elegendő!

Az is előfordult sajnos, hogy a szükséges lábazati hőszigetelést nem lehetett mindenhol egyforma vastagságban elhelyezni, például az épület teherhordó vasbeton falába egy „pillérnyi” megvastagodott rész került. A homlokzati kőburkolat síkját nem lehetett kiugratni, ezért ott inkább a hőszigetelésből faragtak le 5 cm-t! (ld. 5. ábrát)
Az utóbbi években megsokasodott a lakóparkok építése, melyekhez majdnem mindig mélygarázs is tartozik (a födémek szigeteléséről majd egy következő alkalommal írok). Gyakori, hogy az épület kontúrja kisebb, mint az alatta lévő pince, és esetenként pillérek is készülnek a külső térben, árkád-szerű kialakításban. Ezeknek a pilléreknek is kellene a lábazatát szigetelni, de a hőszigetelés azért marad le, mert az alsó 30-50 cm miatt nem akarják a teljes pillér-burkolat síkját kijjebb vinni, a tervezők szerint úgy túl „vaskosak” lennének. Nem kell ugye ecsetelni, hogy ez is hőhidat eredményez!

A pincefalakon a hőszigetelés általában a talajnedvesség- vagy talajvíz elleni szigetelésre kerül, a vízzel „támadt” oldalra, ezért a hőszigetelés anyaga csak olyan lehet, ami semennyi, illetve elhanyagolható mértékű nedvességet vesz fel. Ilyen anyag az extrudált polisztirolhab (XPS), valamint a formahabosított, nagy szilárdságú expandált polisztirol hab (Austrotherm Expert). Akár hőszigetelésként, akár a vízszigetelés védőrétegeként kerül elhelyezésre, a hőszigetelő lapok rögzítését gondosan kell elvégezni. A hőszigetelő táblák általában lépcsős (falcos) kivitelűek, ezért a szoros, hőhíd-mentes illesztés nem okoz problémát. Ha a vízszigetelés anyaga bitumenes lemez, akkor a hőszigetelő lapok rögzítése hideg (oldószer mentes) bitumenes ragasztóval történik, közvetlenül a vízszigetelésre.

Amennyiben a vízszigetelés anyaga lágy PVC lemez, akkor a hőszigetelő táblákat oldószermentes (pl. poliuretán) ragasztóval, a vízszigetelés és a hőszigetelés közé elhelyezett geotextíliára (polipropilén filcre) kell ragasztani (ebben az esetben a filcet is ragasztással kell rögzíteni!). Ha a pincefal többszintes, akkor a hőszigetelő táblák elhelyezését és rögzítését több szakaszban kell végezni, lehetőleg kívülről még meg is kell támasztani és a föld visszatöltésénél nagyon gondosan kell eljárni. Sajnos előfordult már, hogy a több méter magasról, darus konténerrel lezúdított kavicsos föld elsodorta, letépte a hőszigetelést (megsértve néha a vízszigetelést is) a falról. Azok a hőszigetelő táblák, melyek felülete speciálisan kiképzett, alkalmasak a szivárgó vagy rétegvizek elvezetésére is (Austrotherm Expert Drain), de ilyenkor célszerű a hőszigetelő táblákra egy vékony szűrő-réteget (pl. Typar műanyag fátylat) elhelyezni, hogy a föld a „drén-vájatokat” ne tömítse el.

A talajon fekvő padlók hőszigeteléset általában a talajpára- vagy nedvesség elleni szigetelésre kerül, így itt már nem követelmény a csekély nedvesség-felvétel. Ezek elhelyezésénél inkább arra kell ügyelni, hogy a hőszigetelő táblák megfelelő szilárdsággal rendelkezzenek, feleljenek meg a helyiség funkciójából eredő terhelhetőségnek (pl. nem mindegy, hogy lakás vagy raktár lesz). A táblákat szoros ütközéssel kell egymáshoz illeszteni, és az aljzatbetonozás előtt technológiai szigetelést kell lefektetni annak érdekében, hogy a cementlé ne folyhasson be a táblák közé vagy alá.

A helyiségek kerülete mentén peremszigetelést (1 cm vastag és 6-10 cm széles szigetelő anyagot) kell elhelyezni. A hőszigetelésre kerülő beton legalább 5 cm legyen, de szerencsésebb, ha 6-7 cm vastagságban készülhet. Tapasztalataim szerint a tervezők nem számolnak a kivitelezésnél előforduló méret-pontatlansággal, vagy pl. a vízszigetelő rétegek vastagságával, így fordult már elő, hogy a „rajzlapon” szereplő 5 cm beton a valóságban csak 3,5 esetleg 4 cm lehetett! Ez a beton sajnos több helyen meg is repedt. Ha padlófűtés készül, akkor javasolt a formahabosított (ún. pogácsás) elem használata, és ilyenkor célszerű legalább 7 cm betonnal takarni. Minden esetben nagyon fontos az aljzatbetonban mozgási hézagokat kialakítani, az erre vonatkozó „ökölszabályokat” a tervezők gyakran megszegik arra való hivatkozással, hogy a padlóburkolat kiosztását a dilatációs elemek elcsúfítják.

A lábazatok hőszigetelésére alkalmazott anyagoknál is alapvető szempont, hogy minden esetben csak a nedvesség felvételére nem érzékeny XPS, vagy formahabosított expandált polisztirolhab kerülhet beépítésre. Ha a lábazatra vakolatot hordanak fel, akkor javasolt az Austrotherm Expert Fix alkalmazása, melyre a lábazatvakolat könnyebben és jobban tapad. A hőszigetelést a lábazati vízszigetelésre kell ragasztani (ld. feljebb, a pincefalnál írtaknál), de javasolt ezen kívül a lábazati vízszigetelés felső éle menti mechanikai rögzítés is.  Sajnos gyakori hiba, hogy a lábazati vakolat felhordása nem szakszerű módon készül, pl. nem helyeznek el hálót a hőszigetelés felületére ragasztva. Ilyen esetekben fordul elő, hogy a vakolat a hőszigetelés illesztési hézagainál megreped, majd ha a repedésekbe nedvesség jut, a vakolat le is jön (erről bővebben még a homlokzat hőszigeteléséről szóló cikkben olvashatnak).

Ha a lábazati hőszigetelés elé szerelt burkolat kerül, könnyebb helyzetben lehetünk, akkor csak arra kell ügyelni, hogy az alsó 20-30 cm-es mezőben a lábazati vízszigetelést ne szúrják át a burkolat rögzítésekor. Ennek megoldására már léteznek konzolos rögzítő elemek, csak megfelelő szemlélet kell a kivitelezőtől! A lábazat feletti szakaszon, ha szükséges, már át lehet térni az expandált polisztirolhab hőszigetelő anyagok beépítésére.

Összefoglalva a fentieket, a tervezők, kivitelezők és műszaki ellenőrök felelőssége igen nagy abban, hogy a mai követelményeknek minden tekintetben megfelelő, korszerű, energia-takarékos és szakszerűen kivitelezett épületek készüljenek, átgondolt és kivitelezhető részlet-megoldásokkal.

A cikket publikálta: Csobajiné Tóth Judit

Austrotherm Kft.<