Kategória: Hõszigetelés
Utolsó módosítás: 2009-05-14
Hozzászólások: 2db

Hõszigetelés egy kivitelezõ szemével

Az épületek megfelelõ hõszigetelésének fontosságáról, tervezésének és kivitelezésének szakszerû módjáról különbözõ fórumokon már nagyon sok elõadás elhangzott, számtalan cikk jelent – és jelenik – meg szakfolyóiratokban, internetes oldalakon. A hõszigetelõanyag-gyártók szintén sok tervezési-kivitelezési útmutatót, alkalmazástechnikai kézikönyvet adnak ki, ezekrõl az építõipari kiállításokon, szakmai napokon tájékoztatják a tervezõket és kivitelezõket, sokszor vidéki „körutakon” népszerûsítik egy-egy újdonságukat.

A tartalom a hirdetés alatt folytatódik

Artra 2015.10.12.

Azt hihetné tehát az ember, hogy minden segítséget megkapnak az építészek ahhoz, hogy a 21. században már csak tökéletes épületeket tervezzenek (és kivitelezzenek) épületszerkezetileg, figyelembe véve az egyre szigorúbb energetikai elõírásokat, és elkerülve pl. a hõhidas szerkezeteket. De ez sajnos nincs így! Tervezõként és 14 évig a generál-kivitelezésben dolgozó szigetelõ szakmérnökként nagyon sok problémával, megoldatlan – sõt néha megoldhatatlan – részlettel találkoztam. Ezért vállaltam el az Austrotherm Kft. felkérését, hogy az Austrotherm Akadémia keretein belül ismertessem tapasztalataimat, szem elõtt tartva a mondást: a buta ember a saját hibájából sem, az okos ember viszont a mások hibájából tanul.

 

A talajba kerülõ szerkezeteket, mint például a pincefalakat, talajon fekvõ padlókat és lábazatokat a velük szemben támasztott követelményeknek és a funkcionális igénybevételnek megfelelõen kell – vagy nem kell – hõszigeteléssel ellátni.  

Pincefalak:

  • Amennyiben a pincében huzamosabb emberi tartózkodással kell számolni, és a helyiségeket fûteni, vagy „temperálni” kell, akkor a pince padlóját és falait hõszigeteléssel kell ellátni. A hõszigetelés vastagságát legalább az új energetikai szabályozásban meghatározott hõátbocsátási követelmény-értéknek megfelelõen kell kiszámítani. Javasolt értékeket természetesen meg lehet adni, de a tervezés lényege éppen az, hogy a tervezõ számolja ki a követelményértéknek, a tervezett épületszerkezet rétegfelépítésének és az építtetõ igényének megfelelõ vastagságot. Ez a követelményérték jelenleg a pincefalra 0,45 W/m2K, a talajon fekvõ padlók esetében (a külsõ fal menti 1,5 m széles sávban) 0,5 W/m2K, míg a javasolt értékek 0,3 és 0,4.  A hõhidas szerkezetek miatt a követelményértékeket egy, a hõhíd hatását kifejezõ korrekciós tényezõvel kell figyelembe venni.  
  • Abban az esetben, ha a pincében nem végeznek olyan tevékenységet, ami miatt ott fûteni kellene, akkor a pincefalakat csak a talajszint alatti kb. 1,5 m magasságban kell szigetelni, a földszinti helyiségek és épületszerkezetek védelmének érdekében, a hõhidak elkerülésére. (Ilyen esetekben azonban a földszinti padlót kell hõszigeteléssel ellátni, ez történhet alulról, vagy a födém feletti rétegfelépítésben). A pincefalak külsõ oldalán, a talajnedvesség- vagy talajvíz elleni szigetelés mechanikai sérülések elleni védelmére elegendõ legfeljebb 2-3 cm vastag polisztirolhab hõszigetelést elhelyezni.

Talajon fekvõ padlók:

  • A magánlakás-építésben, az ipari és kereskedelmi épületeknél gyakran elõfordul, hogy nem készül pince a talajviszonyok, vagy a költségek kímélése miatt, ilyenkor az épület padlóját kell hõszigeteléssel ellátni. Az energetikai rendelet értelmében ugyan csak az épület kerülete mentén kellene egy 1,5 m-es sávban a hõszigetelést elhelyezni, de a komfortérzet és az energia-megtakarítás érdekében javasolt a teljes padló alatt végigfektetni a hõszigetelést. Ez akkor különösen fontos, ha a helyiségben padlófûtés lesz.

Lábazatok:

  • A lábazatok hõszigetelése talán a legkritikusabb az épületek állagvédelme szempontjából, és itt történik mégis a legtöbb hiba, sokszor már a tervezésnél. Hadd idézzem egy építtetõ internetes fórumon látott mondatát (szó szerint): „Ez a lábazatszigetelés nekem egy kicsit magas. Megkérdeztem az építészem, és azt mondta, hogy azért nem kell a lábazatot külön szigetelni, mert az úgyis a padlószint alatt lesz”….. Van mit tanulnia még az építészének! A lábazatoknak fagyállónak kell lenniük, valamint ellenállónak a mechanikai sérülésekkel szemben. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az épület lábazatát mindig vízszigeteléssel és hõszigeteléssel kell ellátni, akár kiemelt a padlószint a terepbõl, akár nem. A vízszigetelés védi a felmenõ szerkezeteket a visszacsapódó esõtõl, hótól, mert az átnedvesedett falszerkezet már sem hõtechnikailag, sem statikailag nem teljes értékû. A hõszigetelés pedig azért elengedhetetlen, hogy elkerüljük a hõhidak káros hatását, megelõzzük a belsõ padló és a falszerkezet találkozásánál kialakuló páralecsapódást és az ebbõl eredõ káros penészedést.

 

Ha a homlokzat többrétegû, azaz a külsõ térelhatároló falon a hõszigetelés elé (átszellõztetett légréteggel vagy anélkül) homlokzatburkolat kerül, akkor a lábazat szigetelése egyszerûen megoldható, akár a vízszigetelésre, akár a hõszigetelésre gondolunk. Ilyenkor legfeljebb az a kérdés, hogy elegendõ vastagságú-e a hõszigetelés, megfelelõ anyagú-e, illetve a homlokzatburkolat rögzítése hogyan történik. Sajnos így is születnek nem megfelelõen átgondolt részletrajzok, mint amit például 2005 júliusában láttunk egy lakóépület kiviteli tervében (1. ábra). A lábazati hõszigetelés vastagsága mindössze 4 cm (a felette lévõ is csak 5 cm), ami egy 20 ill. 30 cm vastag vasbeton fal elõtt egészen biztosan kevés, bármi legyen a hõszigetelés anyaga! (pl. 5 cm polisztirolhabbal U = 0,55 W/m2K).

 

A kõburkolat rögzítésérõl az építész terv nem rendelkezik, sajnos a vállalkozó nem mindig elég körültekintõ, és tapasztalatom szerint gyakran olyan kõ-rögzítést választ, amivel a lábazati vízszigetelés hatékonysága károsul. A megfelelõ megoldást a 2. ábrán látjuk, ez ugyan még 1996-ban készült, de a hõszigetelés vastagsága már akkor 8 cm volt, szintén vasbeton falon, egy téglaburkolat mögött. A téglaburkolatot a mögötte lévõ vasbeton falba csak a lábazati vízszigetelés fölött rögzítették!

 

  • A magánlakás illetve társasház-építésben gyakori, hogy a homlokzaton nem készül külön hõszigetelõ réteg, hanem pl. egy jó hõátbocsátási tényezõvel rendelkezõ falazóanyag kerül egy beton alapra, vagy a pincefödém koszorújára. A tervezõnek ilyen esetben már komolyabb fejtörést okoz a megfelelõ, hõhídmentes lábazat kialakítása. Ma már remélhetõleg nem készülnek ilyen megoldások.

 

Ha a tervezésnél a lábazat hõszigetelésére nem gondoltak, akkor a kivitelezésnél már csak az a megoldás jöhet szóba, hogy a lábazati vízszigetelésre ragasztott, legalább 5-8 cm vastag hõszigetelés + a lábazatvakolat „kiáll” a vakolt téglafal síkjából (ld. 3. ábrát).  Így a lábazatra jutó esõ, hó, vagy jég-képzõdés károsíthatja a vakolatot és a falat, még abban az esetben is, ha a tetejét 45 fokban lesimították.

 

Ha azonban a tervezõ elõrelátó volt, és a statikussal is egyeztette a „külpontosság” megengedhetõ mértékét, akkor a lábazat hõszigetelését a homlokzati síkon elõrébb hozott téglafal alá lehet helyezni, védve a csapadéktól. (ld. 4. ábrát) A hõhíd megelõzésének szempontjából a legtökéletesebb megoldást a teljes homlokzat-hõszigetelés nyújtaná.

Nagyon gyakran találkoztam azzal a problémával, hogy a homlokzati falba kerülõ, mélyen üvegezett nyílászárók (portálok) elhelyezésekor nincs mód elegendõ lábazati hõszigetelés beépítésére. Az üvegfalak lábazatába vagy az alattuk lévõ tok-magasításba szerelt, néha csak 2-3 cm vastag hõszigetelés nem elegendõ!

 

Az is elõfordult sajnos, hogy a szükséges lábazati hõszigetelést nem lehetett mindenhol egyforma vastagságban elhelyezni, például az épület teherhordó vasbeton falába egy „pillérnyi” megvastagodott rész került. A homlokzati kõburkolat síkját nem lehetett kiugratni, ezért ott inkább a hõszigetelésbõl faragtak le 5 cm-t! (ld. 5. ábrát) Az utóbbi években megsokasodott a lakóparkok építése, melyekhez majdnem mindig mélygarázs is tartozik (a födémek szigetelésérõl majd egy következõ alkalommal írok). Gyakori, hogy az épület kontúrja kisebb, mint az alatta lévõ pince, és esetenként pillérek is készülnek a külsõ térben, árkád-szerû kialakításban. Ezeknek a pilléreknek is kellene a lábazatát szigetelni, de a hõszigetelés azért marad le, mert az alsó 30-50 cm miatt nem akarják a teljes pillér-burkolat síkját kijjebb vinni, a tervezõk szerint úgy túl „vaskosak” lennének. Nem kell ugye ecsetelni, hogy ez is hõhidat eredményez!

 

A pincefalakon a hõszigetelés általában a talajnedvesség- vagy talajvíz elleni szigetelésre kerül, a vízzel „támadt” oldalra, ezért a hõszigetelés anyaga csak olyan lehet, ami semennyi, illetve elhanyagolható mértékû nedvességet vesz fel. Ilyen anyag az extrudált polisztirolhab (XPS), valamint a formahabosított, nagy szilárdságú expandált polisztirol hab (Austrotherm Expert). Akár hõszigetelésként, akár a vízszigetelés védõrétegeként kerül elhelyezésre, a hõszigetelõ lapok rögzítését gondosan kell elvégezni. A hõszigetelõ táblák általában lépcsõs (falcos) kivitelûek, ezért a szoros, hõhíd-mentes illesztés nem okoz problémát. Ha a vízszigetelés anyaga bitumenes lemez, akkor a hõszigetelõ lapok rögzítése hideg (oldószer mentes) bitumenes ragasztóval történik, közvetlenül a vízszigetelésre.

 

Amennyiben a vízszigetelés anyaga lágy PVC lemez, akkor a hõszigetelõ táblákat oldószermentes (pl. poliuretán) ragasztóval, a vízszigetelés és a hõszigetelés közé elhelyezett geotextíliára (polipropilén filcre) kell ragasztani (ebben az esetben a filcet is ragasztással kell rögzíteni!). Ha a pincefal többszintes, akkor a hõszigetelõ táblák elhelyezését és rögzítését több szakaszban kell végezni, lehetõleg kívülrõl még meg is kell támasztani és a föld visszatöltésénél nagyon gondosan kell eljárni. Sajnos elõfordult már, hogy a több méter magasról, darus konténerrel lezúdított kavicsos föld elsodorta, letépte a hõszigetelést (megsértve néha a vízszigetelést is) a falról. Azok a hõszigetelõ táblák, melyek felülete speciálisan kiképzett, alkalmasak a szivárgó vagy rétegvizek elvezetésére is (Austrotherm Expert Drain), de ilyenkor célszerû a hõszigetelõ táblákra egy vékony szûrõ-réteget (pl. Typar mûanyag fátylat) elhelyezni, hogy a föld a „drén-vájatokat” ne tömítse el.

 

A talajon fekvõ padlók hõszigeteléset általában a talajpára- vagy nedvesség elleni szigetelésre kerül, így itt már nem követelmény a csekély nedvesség-felvétel. Ezek elhelyezésénél inkább arra kell ügyelni, hogy a hõszigetelõ táblák megfelelõ szilárdsággal rendelkezzenek, feleljenek meg a helyiség funkciójából eredõ terhelhetõségnek (pl. nem mindegy, hogy lakás vagy raktár lesz). A táblákat szoros ütközéssel kell egymáshoz illeszteni, és az aljzatbetonozás elõtt technológiai szigetelést kell lefektetni annak érdekében, hogy a cementlé ne folyhasson be a táblák közé vagy alá.

 

A helyiségek kerülete mentén peremszigetelést (1 cm vastag és 6-10 cm széles szigetelõ anyagot) kell elhelyezni. A hõszigetelésre kerülõ beton legalább 5 cm legyen, de szerencsésebb, ha 6-7 cm vastagságban készülhet. Tapasztalataim szerint a tervezõk nem számolnak a kivitelezésnél elõforduló méret-pontatlansággal, vagy pl. a vízszigetelõ rétegek vastagságával, így fordult már elõ, hogy a „rajzlapon” szereplõ 5 cm beton a valóságban csak 3,5 esetleg 4 cm lehetett! Ez a beton sajnos több helyen meg is repedt. Ha padlófûtés készül, akkor javasolt a formahabosított (ún. pogácsás) elem használata, és ilyenkor célszerû legalább 7 cm betonnal takarni. Minden esetben nagyon fontos az aljzatbetonban mozgási hézagokat kialakítani, az erre vonatkozó „ökölszabályokat” a tervezõk gyakran megszegik arra való hivatkozással, hogy a padlóburkolat kiosztását a dilatációs elemek elcsúfítják.

 

A lábazatok hõszigetelésére alkalmazott anyagoknál is alapvetõ szempont, hogy minden esetben csak a nedvesség felvételére nem érzékeny XPS, vagy formahabosított expandált polisztirolhab kerülhet beépítésre. Ha a lábazatra vakolatot hordanak fel, akkor javasolt az Austrotherm Expert Fix alkalmazása, melyre a lábazatvakolat könnyebben és jobban tapad. A hõszigetelést a lábazati vízszigetelésre kell ragasztani (ld. feljebb, a pincefalnál írtaknál), de javasolt ezen kívül a lábazati vízszigetelés felsõ éle menti mechanikai rögzítés is.  Sajnos gyakori hiba, hogy a lábazati vakolat felhordása nem szakszerû módon készül, pl. nem helyeznek el hálót a hõszigetelés felületére ragasztva. Ilyen esetekben fordul elõ, hogy a vakolat a hõszigetelés illesztési hézagainál megreped, majd ha a repedésekbe nedvesség jut, a vakolat le is jön (errõl bõvebben még a homlokzat hõszigetelésérõl szóló cikkben olvashatnak).

 

Ha a lábazati hõszigetelés elé szerelt burkolat kerül, könnyebb helyzetben lehetünk, akkor csak arra kell ügyelni, hogy az alsó 20-30 cm-es mezõben a lábazati vízszigetelést ne szúrják át a burkolat rögzítésekor. Ennek megoldására már léteznek konzolos rögzítõ elemek, csak megfelelõ szemlélet kell a kivitelezõtõl! A lábazat feletti szakaszon, ha szükséges, már át lehet térni az expandált polisztirolhab hõszigetelõ anyagok beépítésére.

Összefoglalva a fentieket, a tervezõk, kivitelezõk és mûszaki ellenõrök felelõssége igen nagy abban, hogy a mai követelményeknek minden tekintetben megfelelõ, korszerû, energia-takarékos és szakszerûen kivitelezett épületek készüljenek, átgondolt és kivitelezhetõ részlet-megoldásokkal.

 

 

A cikket publikálta: Csobajiné Tóth Judit

 

 

Austrotherm Kft.<


Hozzászólások

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges!
Ha még nem regisztráltál, akkor itt megteheted.
Vagy használd a facebook profilodat.

Még több cikk kategóriából