Mire figyeljünk alapozás során?

Abban mindenki egyetért, hogy az építkezés egyik legfontosabb mozzanata a ház alapjainak lerakása. Ez az a pont, ahol kellő odafigyeléssel rengeteg későbbi bosszúságtól óvhatjuk meg magunkat. Ha azonban itt nem figyelünk, máris kicsúszott a kezeink közül házunk építésének irányítása.

Miután kiválasztottuk a számunkra leginkább megfelelő telket és már az engedélyek is megvannak, hozzáfoghatunk az érdemi munka első lépéséhez, az alapozáshoz. Nem áll szándékomban senkiből sem kőművest faragni, tehát nem az alapozás technikai részleteivel fogom untatni. Ahogy a cikksorozat eddigi részeiben tettük, itt is arról lesz szó elsősorban, hogy mit tehet az építtető, illetve mire kell odafigyelnie ahhoz, hogy a lehető leggördülékenyebben és természetesen legolcsóbban haladjon az építkezés.

Az alapozás fajtájának meghatározását a tervezőnk végzi, jó esetben a földmérővel történt konzultáció után. A tervező felelőssége, hogy a ház biztos alapokon álljon, ebbe tehát nemigen van beleszólásunk. Általában három alapozási eljárás közül választ, függően az épület nagyságától, valamint a talaj minőségétől. Ez a három: sávalap, pontalap, lemezalap. Jó, ha tisztában vagyunk ezen kifejezések jelentésével, mert az alap fajtája befolyásolja az építkezés költségvetését, így már a tervek kézhezvételekor számolgathatunk, vajon többe kerül-e az építkezés, mint azt előzetesen gondoltuk. Hosszas szöveges magyarázat helyett készítettünk három ábrát a három alapfajtával. Az alapokat narancssárgával jelöltük.

A leggyakoribb alapfajta lakóházak esetében a sávalap.

Kevésbé gyakori, némileg költségesebb megoldás a pontalap.

Csak szükséges esetben alkalmazzák a legdrágább eljárást, a lemezalap használatát.

Ha ismerjük a három leggyakoribb alapfajta szakkifejezését, nyugodtan használjuk őket a kivitelezővel való konzultációink során, hadd csodálkozzon csak, micsoda szakértővel hozta össze a sors. No de lássunk munkához:

Az első fontos lépés a kitűzés, ami első ránézésre úgy tűnik, rendkívül egyszerű feladat, hiszen látszólag néhány munkaruhás ember botokat szurkál a földbe. Ennél azért többről van szó, ez ugyanis az első pillanat, ahol tényleg el lehet rontani a házat, de legalábbis eltérni a tervtől. Sajnos pályafutásom alatt több ízben is tapasztaltam, hogy a kőművesek a falak rakásánál kezdtek gyanakodni, hogy talán nem passzol minden a tervhez képest. Ennél rosszabb helyzet, amikor egy ismerősöm a vakolás után döbbent rá, hogy 70 cm-rel szélesebb a nappalija, mint a terven. Ez önmagában nem is lett volna baj, ha az a 70 cm nem a szomszédos hálószobából hiányzott volna. És ez addig nem tűnt fel senkinek! A kitűzésnél minden esetben ellenőrizzük le a méreteket és szóljunk, ha valami nem stimmel! Ne féljünk attól, hogy esetleg butaságot mondunk, mivel mi vagyunk az építtetők, nekünk néha szabad.

A következő fontos lépés az alap kiásása, itt is van néhány jellemző hiba. Akár kézi-, akár gépi erővel történik a föld kiemelése, a munkások gyakran hajlamosak arra, hogy „elcsaljanak” egy kicsit a tervben meghatározott mélységből. Még rosszabb, amikor a kivitelező és az építtető „közösen” döntenek úgy, hogy költségkímélés címén eltérnek kissé a tervtől, mondván, hogy elég szilárd az a talaj, így is elbírja az épület súlyát. Olyan súlyos hibát véthetünk ezzel, amire lehet, hogy nem is gondolunk. Talán a talaj minősége valóban megengedné a kisebb alapot, de az épület alapozási síkját minden esetben a fagyhatár alatt kell kialakítani, ellenkező esetben rövid idő elteltével megsüllyedhet a ház alapja! Ha később anyagi kárunk származik a nem megfelelő mélységű alapozás miatt, senkihez sem fordulhatunk majd panaszunkkal, hiszen a tervben világosan le volt írva, milyen mély alapot kell ásatni. A ház alapjának kiásásakor ne legyünk restek beleugrani néha abba a gödörbe egy mérőszalaggal, és ellenőrizzük le a munkát! Addig ne lépjünk tovább, amíg úgy nem néz ki az az árok, ahogy a tervben le van írva!

Már csak a beton beöntése van hátra. Itt érdemes kiszámolni, hogy vajon a készen házhoz szállított, vagy a helyszínen kevert beton alkalmazása a gazdaságosabb. A helyszínen kevert betonnál ne csak az alapanyagok árával számoljunk, hanem a tárolás-, valamint a keverés költségeivel is. A készen hozott beton általában homogénebb, könnyebben bedolgozható, úgynevezett földnedves beton. A beöntés előtt gondoskodni kell a vízvezeték, valamint a csatorna védőcsöveinek elhelyezéséről. A legokosabb, ha erre a munkára a vízvezeték-szerelőt kérjük meg, sok későbbi vitától óvhatjuk meg magunkat ezáltal. A betont beöntés után megfelelően tömöríteni kell. Ezt lehetőleg géppel végeztessük, tökéletesen alkalmas rá az ún. döngölőbéka, vagy rúd betonvibrátor.