Réteges falak páratechnikai kérdései
A hőtechnikai előírások szigorodásával egyre ritkábban lehet a követelményeket egyrétegű falszerkezettel kielégíteni. A réteges falak hőszigetelő képessége – a jól megválasztott hőszigetelőanyag-vastagság révén – szabadon választhatóvá válik. A szabadságnak viszont ára van: gyakran merülnek fel ugyanis páratechnikai kérdések, amit néha nem kellő alapossággal járnak körül.
Nézzünk néhány érdekes esetet, számításokkal
illusztrálva. A falszerkezetek ellenőrzésére a Winwatt programot használtuk,
köszönet a Bausoft Kft.-nek.
Homlokzati hőszigetelő rendszer
A ragasztott polisztirolhab hőszigeteléssel
készülő vékonyvakolatos eljárás évtizedek óta jól működik. A tapasztalatok szerint
ez páratechnikailag is átgondolt, biztonságos eljárás. A beton, tömör tégla
vagy kevéslyukú tégla falazatokra (B30) korlátlan vastagságban felvihető. Az
Austrotherm AT-H80 akár 30 cm vastag is lehet, ekkor a fal hőátbocsátási tényezője
eléri a 0,12 W/m2K értéket, így ezzel az eljárással akár a passzívházak
követelményeit is el lehet érni. Kőfalak esetében is hasonló a helyzet:
tetszőleges vastagságban, de legalább 12 cm-es, lehetőleg lépcsős élképzésű
AT-H80 lemezt alkalmazzunk.
Más a helyzet a korszerű, nagy
porozitású, függőleges habarcshézag nélküli (NF), jól hőszigetelő falak
esetében. A tartófal kis páraellenállása és jó hőszigetelő képessége miatt a nedves
levegő el tud jutni a hőszigetelés belső felületére. Vékony (4-5 cm) hőszigetelés
esetén a tégla hővezetési ellenállása a nagyobb vastagságának köszönhetően
(30-44 cm) magasabb lesz, mint a hőszigetelésé, ezért a nedves levegő lehűl, és
a pára kicsapódik. A kicsapódás oka tehát a tégla rossz hővezetéséből és
alacsony páraellenállásából adódik, ezért nem is lepődhetünk meg azon, hogy a
pára a hőszigetelő anyag fajtájától és diffúziós ellenállásától függetlenül –
vagyis polisztirol és szálas anyag esetében egyaránt – kondenzálódik. Ilyenkor csak
vastagabb hőszigeteléssel érhetünk célt. A külső oldali hőszigetelés hővezetési
ellenállása például 38-as NF tégla esetén nem lehet kevesebb, mint 1,3 m2K/W,
ami 6 cm AT-H80-nak, vagy 5 cm Grafitnak felel meg. Ezzel a falazat hőszigetelő
képessége a falazóanyag függvényében 0,25–0,31 W/m2K, ami megfelel a szakma
mostani ajánlásainak. Amennyiben tovább szeretnénk javítani a fal hőszigetelő képességét,
nincs akadálya: a 30 cm vastag hőszigeteléssel készülő falak is megfelelnek a
páratechnikai számítások szerint.
Divatos megoldás manapság a
hőszigetelésre ragasztott kerámia, illetve hasított kő burkolat. Ez esetben is
– akárcsak a vakolattal fedett megoldásoknál – csak komplett rendszert szabad
alkalmazni. Elengedhetetlen, hogy a rendszert alkotó minden egyes termékről (ragasztó,
burkolóanyag stb.) részletes műszaki adatokkal rendelkezzünk, a páradiffúziós számításokat
fokozott figyelemmel kell elvégezni, mivel a burkolat nagy páraellenállása miatt
lecsapódás alakulhat ki a szerkezetben.
Réteges falak
kiszellőztetés nélkül
A homlokzatképzés egyik nagyon
esztétikus változata a téglaburkolat. Önmagában, hőszigetelés nélkül nem
egyszerű a 0,3 W/m2K hőátbocsátási értéket elérni, ezért hőszigetelésre szükség
lesz. A számítások szerint, amennyiben légrés nélküli szerkezetet készítünk, bizonyos
esetekben kondenzációra számíthatunk. Különösen veszélyes ilyenkor a szálas
anyagok alkalmazása, mert a külső téglaburkolat páradiffúziós ellenállása nagyságrendekkel
haladja meg a kőzetgyapotét, és így nem teljesül a „kifele nyitott” szerkezet követelménye.
Ez a szabály azt mondja ki, hogy a fal rétegeit sorra véve, kifele haladva az
egyes rétegek lehetőleg egyre kisebb páraellenállást mutassanak. Az ugrásszerűen
megnövő páraellenállás miatt lecsapódó nedvesség a téglaburkolat hideg, belső
felületén nemcsak a hőszigetelést áztatja, hanem fagykárokhoz is vezethet. Éppen
ezért légrés nélküli szerkezeteket csak páratechnikai számításokkal ellenőrizve
szabad megtervezni! Segít a problémán, ha a magszigetelés anyaga nem nagyon kis
páraellenállású, mert így az egyes rétegek ellenállása nem különbözik
jelentősen. Egy B30 as fal és falburkoló tégla közé elhelyezett 10 cm vastag
Expert lemez esetében a szerkezet megfelelő, míg a 11 cm vastag kőzetgyapot
hőszigeteléssel készülő, ugyancsak 0,28 W/m2K hőátbocsátási tényezővel bíró
légrés nélküli falazat nem megfelelő, mert a feltöltési idő 180 napnál rövidebb
(37 nap). Ez azt jelenti, hogy az ilyen szerkezetbenegy hónap után elkezdődik a
páralecsapódás, ami jelentősen rontja a falszerkezet hőszigetelő képességét. A biztonságos
megoldás tehát ilyenkor vagy a lépcsős élképzésű polisztirol alkalmazása, vagy
az átszellőztetett légréteg.
Átszellőztetett réteges falak
A kiszellőztetett légréssel épített
falak páratechnikailag megbízható, kiváló minőségű szerkezetek, és hatékonyan csillapítják
a nyári hőterhelést is. Amennyiben kellő mértékű hőszigeteléssel párosul, a
lakások különösen nagy energiaigényű nyári hűtése nem lesz szükséges. A szerkezet
kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a hatékony átszellőzéshez legalább 5
cm-es vastag légréteget kell betervezni. Szálas hőszigetelő anyag alkalmazása esetén
a szellőző levegő átöblítheti, hűtheti a szigetelést; ennek elkerülésére
kasírozott lemezeket kell alkalmazni.
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy
a ragasztott rendszerek esetében beton és régi típusú falazóelemeknél korlátlan
vastagságban építhetjük be a hőszigetelést, míg a nút-féderes téglák esetében
legalább 6 cm hőszigetelést kell betervezni. Kétrétegű falak esetében pedig lehetőleg
alkalmazzunk kiszellőztetett légréteget. Amennyiben ez nem lehetséges, ne
használjunk kis páradiffúziós ellenállású anyagokat, mert jelentős
épületfizikai károsodásokhoz vezethet. Helyette – számításokkal alátámasztva –
lépcsős élképzésű polisztirolhabot építsünk be. A réteges falak kiváló
hőtechnikai tulajdonságaik miatt egyre szélesebb körben el fognak terjedni,
alkalmazásukhoz azonban körültekintő tervezés, kivitelezés szükséges.
Austrotherm Kft.
9028 Győr, Fehérvári
u. 75.
Telefon: 06-96/515-114
Fax: 06-96/515-120
