Tervezgetés

Nem szeretné családi házát már az első lépésnél elrontani? Egyetlen tervezési hiba sok évnyi bosszúságot idézhet elő! Lapozzon tovább és megtudja, hogy kerülheti el ezeket a hibákat!

Most induló sorozatunkban az építkezni vágyóknak kívánunk hathatós segítséget nyújtani abban, hogyan vezényeljék le magabiztosan házuk építését a telek kiválasztásától az alapok lerakásán át a beköltözésig. Cikksorozatunk a szakmai nyelvezetet a lehetőségekhez mérten mellőzve, közérthető formában mutatja be, milyen lehetőségeink vannak az építkezés során, milyen anyagok, illetve építési eljárások közül lehet választani, valamint felhívjuk a figyelmet az egyes munkafázisok esetleges buktatóira, és nem utolsósorban tanácsokat adunk ezen hibák elkerülésére is. A cikksorozat célja, hogy olyan formában mutassa be az építkezés egyes fázisait, ahogy azt az építtető látja, és ebből a szemszögből segítsünk mindig megtalálni a lehető legtakarékosabb megoldást az időt-, a pénzt-, és a befektetett energiát illetően.

Mi más is lehetne első cikkünk témája, mint az a mozzanat, amivel minden építkezés kezdődik. Az alap? Nem, ennél jóval messzebbre kell mennünk. Nem is az engedély, és még csak nem is a terv az első lépés. Még ha furcsán is hangzik, a legelső minden esetben az ábrándozás! Senki sem hagyja ki az építkezésnek ezt az örömteli lépését, és jól is teszik! De mit lehet írni az álmodozásról? Netán vannak buktatói? Bizony vannak, méghozzá szép számban! Meg lehet mondani, hogyan álmodozzunk? Sajnos elengedhetetlen, ha nem akarunk nagyot koppanni a tervezőnél, akit nem érdekelnek álmaink, csak annyit mond:

      Ne haragudjon, de ez így kivitelezhetetlen. Nem hiszem, hogy talál olyan tervezőt, aki elvállalná, viszont nekem vannak remek elkészült terveim, amelyeket kissé átalakítva hasonlót kapnánk, mint amilyenre Ön gondolt.

Nem jelenthetjük ki, hogy minden tervező így reagál az építtető ötleteire, de aki már építkezett, tudja, miről beszélünk.

Szinte mindenki, aki építkezésre adja a fejét, előbb-utóbb elkezdi papírra vetni leendő házának alaprajzát. Miután sikerült megállapítani, melyik helyiségből mekkorára van szükség, megpróbálja elrendezni őket úgy, hogy lehetőleg ne sok hasznavehetetlen hely maradjon benne. Itt máris hibák tömkelegét követhetjük el, ha nem vagyunk elég óvatosak. Olyan dolgokat művelhetünk leendő lakásunkkal, hogy a tervezővel való első találkozásunkkor máris megismerhetjük a teljes megsemmisülés semmihez sem fogható élményét, amint emberünk elnéző mosollyal a szája szegletében elmagyarázza, hogy szánalmas firkálmányunk nem több, mint az emberi butaság írásos bizonyítéka. Aki valaha próbálta már megújítani személyi igazolványát, vagy jogosítványát, ismeri ezt az érzést!

Nézzük át gyorsan, milyen buktatókkal találkozhatunk, miközben a ház vázlati alaprajzát készítjük. Kezdjük rögtön a nappalival. Nappalit mindenki akar a házába; ez az a hely, ahol a család összeülhet, ahol reggelente találkozunk, és este jót beszélgetünk, vagy tévézünk. Apropó tévé! Máris találkoztunk az első - nagyon gyakori – hibalehetőséggel. A nappali egy központi hely, általában a ház közepén is helyezkedik el, és szinte minden helyiség innen nyílik. A nappaliból közelítjük meg a konyhát, a vizes blokkot, a gyerekszobákat, és a hálószobát. A leggyakoribb hiba egy vázlat elkészítésénél, hogy a nappali minden falára teszünk egy ajtót, vagy a nagyon divatos széles boltíves átjárót. Természetesen csak beköltözéskor döbbenünk rá, hogy egyik falon sem hagytunk legalább két méter szabad helyet, hogy a televíziót, vagy nagyon drága házimozi rendszerünket elhelyezhessük úgy, hogy még a kanapé is szembe kerüljön vele, minimum három méter távolságra! Mivel ez a probléma statikusság szempontjából nem lényeges, elképzelhető, hogy a tervező nem fog időben figyelmeztetni minket, ha elkövettük a hibát!

A másik buktató – amibe szintén sokan belebotlanak – a helyiségek elrendezésénél jelentkezik. Röviden kitérünk arra, mit mi mellé NE rakjunk, és természetesen azt is taglalni fogjuk, miért ne.

1. Fürdőszoba és WC (vizes blokk) mellé se hálószobát, se gyerekszobát ne tegyünk!

Magyarázat: Képzeljük el, mikor a család egyik tagjának éjszaka gyakorta kell a mellékhelyiséget látogatnia, vagy mikor kamasz fiunk szombatonként éjszaka jár haza, és kedve támad lefürödni. Apu és anyu nem tudnak aludni egész éjjel, reggel pedig – ha a tükörtojás leesik – a család minden tagja egymás nyakába zúdítja több év felgyülemlett sérelmét és frusztrációját. Akarjuk ezt? Persze hogy nem!

A vizes blokk mellé érdemes az alábbi helyiségeket tervezni:

- mosókonyha

- kamra, spájz

- gardróbszekrény

- nappali

2. A garázs – ha nem külön épületbe tervezzük – ne kerüljön hálószoba, gyerekszoba, vagy nappali mellé.

Magyarázat: A garázs hőmérséklete – ha nem fűtött - mindig alacsonyabb, mint a lakótéré. Ha a hálószobánk közvetlenül a garázs mellett helyezkedik el, könnyen elképzelhető, hogy éjszaka kellemetlen hőérzetünk támad, mivel a garázs felőli fal kiadja magából a hideget, és megpróbálja felvenni szobánk melegét. Mindemellett itt is fennáll a zaj problémája. Nincs is szebb, mint arra ébredni, hogy valamelyik éjszaka hazatérő családtagunk kinyitja az elektromos kaput, beáll az autóval, becsapja a kocsiajtót, majd lecsukja a kaput. A három perces művelet a fal másik oldaláról hallgatva órákig tartó szertartásnak tűnik.

Sokkal okosabb, ha a garázs mellé inkább az alábbi helyiségeket tervezzük:

- kazánház

- folyosó

- mosókonyha

A leggyakoribb hiba azonban az építési szabványméretek figyelmen kívül hagyása. Hosszas szöveges magyarázkodás helyett itt látható egy kép, amelyet egy ismerősöm készített.

Ügyesen megtervezte leendő házát, mindössze egyetlen dolgot felejtett el, méghozzá az építési szabványméreteket. A födémet mindenképp E jelű vasbeton gerendával akarta megoldani, ám nem volt tisztában azok méreteivel, és azzal sem, hogy a gerendák végei csak a főfalakon (a képen vastagon jelölve) helyezkedhetnek el. A könnyebb érthetőség kedvéért az egyes részeket színekkel jelöltük meg. A sárgával jelölt rész 5,5 méter széles, a kékkel jelölt kereken 5 méter, a szürke pedig 4,5 méter szélességű. Bár a méretek tökéletesen megfeleltek alanyunknak, azzal a ténnyel nem számolt, hogy ilyen méretű vasbeton gerendák nem léteznek, elvágni pedig - a gyártási technológia miatt – nem lehet, mert akkor elveszítik teherbíró képességüket! Több lehetőség is felmerült a probléma orvoslására:

- Váltsuk ki az eredeti vasbeton gerendás megoldást egy másik födémrendszerre. (többletköltség!)

- Gyártassunk egyedi méretű vasbeton gerendákat. (többletköltség!)

- Növeljük, vagy csökkentsük a terek méreteit akkorára, hogy a szabványos méretű gerendák felhasználhatók legyenek. Bár erről hősünk hallani sem akart, idővel sikerült meggyőzni, hogy igen csekély változtatással megoldható a dolog, így ez a változat maradt. Csak a véletlenen múlt, hogy nem kellett drasztikusabb változtatást végrehajtanunk.

Mindig lesz javítani-, finomítani való a laikus által otthon készített rajzon. A tervező azért járt évekig iskolába, hogy meglássa, és lehetőleg kíméletesen korrigálja ezeket a hiányosságokat. Nem kell szégyenkeznünk, ha nem sikerül elsőre mindent a helyére tennünk. A fenti információk birtokában azonban már magabiztosabban vághatunk bele a tervezgetésbe, leendő otthonunk megálmodásába.

Azonban van itt még valami. Amíg nem választjuk ki a telket, addig… Erről inkább a következő részben!